A talaj vízveszteségének csökkentése a sikeres növénytermesztés kulcsa

Fotó: Jean-Francois Monier / AFP
Egyelőre az idei aszály ellenére sem látszik szemléletváltás a növénytermesztőknél, holott ez lehet az egyik kulcsa az eredményes működésnek – hangzott el a vízmegtartó gazdálkodás fontosságára felhívó gödöllői szakmai rendezvényen.

Nem lehet leegyszerűsíteni az öntözésre az aszályra adott választ a növénytermesztésben, a víz kijuttatása mellett nagyon fontos, hogy miként tudjuk megőrizni a nedvességet a termőtalajban rövid, közép- és hosszú távon – mondta bevezetőjében Daoda Zoltán, a Kukorica Kör Egyesület ügyvezető igazgatója az egyesület által szervezett, Felkészülés a vízmegtartó gazdálkodásra címet viselő szakmai napon.

Abban biztosak lehetünk, hogy

aszályos évek és szélsőséges időjárási jelenségek lesznek még, de nem törvényszerű, hogy azoknak a jövőben is az ideihez hasonló következményekkel kell járniuk

– jelentette ki előadásában Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora. Az államnak megvan a feladata az aszálykárok mérséklésében, de a gazdálkodók felelőssége sem megkerülhető – az utóbbiban azonban nem álluk jól Magyarországon.

A helyzetet nehezíti, hogy az agrártermelőknek csupán mintegy 9-10 százaléka rendelkezik szakirányú végzettséggel, és így kell egy csúcstechnológiát alkalmazó ágazatot és a hatékonyságot 50 százalékkal növelni.

A MATE rektora szerint 8-10 éves folyamat lesz, hogy a gazdálkodók szakképzettségében utolérjük az európai átlagot.
Az elmúlt években erőteljes volt a kommunikáció az öntözésről, de valódi fejlődést nem sikerült elérni, hiszen továbbra is százezer hektár körüli, illetve az alatti az öntözhető terület nagysága. Ráadásul az öntözéstől többet várnak el, mint amekkora hatást az képes kifejteni – mondta Gyuricza Csaba. Ha elérjük a 300 ezer hektár öntözött területet, akkor is marad bő négymillió hektár, amelyet nem lehet mesterséges vízpótlással művelni. Reálisan egyébként is legfeljebb 400 ezer hektár öntözése érhető el Magyarországon, vagyis azokra a területekre is koncentrálnunk kell, amelyeken nem lehet megoldani az öntözést, de termelni kell rajtuk – tette hozzá.

Ezért is igaz, hogy a vízveszteség csökkentését kell előtérbe helyezni, ebben pedig óriási feladataink vannak, már az alapoktól kezdve. A mezőgazdaságban pedig – beleértve az állattenyésztést és az élelmiszer-feldolgozást is – az alapok minden esetben a talajt jelentik. Az idei esztendő azt is megmutatta, hogy ha hibák vannak a talaj használatában, az erősen meglátszik a gazdálkodás eredményességében.

Gyuricza Csaba számításai szerint

a szántóterületeken a lehullott csapadék felét elpazaroljuk, holott megfelelő talajműveléssel, szervesanyag-gazdálkodással és vetésváltással, az adott termőtájba illeszkedő fajták termesztésével helyben tartható a nedvesség, ami segítené a növények fejlődését.

Szerinte nem csak a szemléleten kell változtatni, az érdekeltségi viszonyok sem megfelelők a mezőgazdaságban a hosszú távú gondolkodáshoz, ugyanis a szántó felét nem tulajdonosok művelik, a bérlők pedig nem érdekeltek a talaj hosszú távú javításában, hiányzik belőlük a tulajdonosi szemlélet. Ezen a területen támogatáspolitikai eszközökkel rövid távon is eredményeket lehetne elérni – jelentette ki.

Jól fizet a környezettudatos gazdálkodásJelentős összeget különített el a kormány a termőföldek vízmegtartó erejét célzó intézkedésekre.

A MATE rektora arról is beszélt, hogy az idei aszály pusztítását látva azt gondolta, hogy egy ilyen sokkhatás elég lesz a radikális gazdálkodói szemléletváltáshoz, de mára kiderült számára, hogy ez is kevés volt. Az országot járva ugyanis az látszik a szántókon, hogy ugyanazokat a technológiai hibákat követik el a termelők, mint eddig, például a nyári hőségnapokon lezárás nélkül hagyják a friss szántást.

Ha a hazai öntözött területből elvesszük a szántóföldi zöldségtermelők és a vetőmagtermesztők területét, látszik, hogy az egyéb területeken – amelyeken a termésbiztonság erősítése céljából kellene öntözni – csak minimális mértékben használják a gazdálkodók a mesterséges vízpótlás lehetőségét – mondta előadásában Futó Zoltán, a MATE Környezettudományi Intézetének docense, aki úgy fogalmazott,

idén állva halt meg a kukorica,

csak ebben az évben 280 milliméter csapadék hiányzott, és az elmúlt három-négy év hiánya is közel 500 millimétert – vagyis egyévnyi csapadékmennyiséget – tett ki. Ő is kiemelte, hogy a gazdálkodók még mindig termésnövelőként tekintenek az öntözésre, ám az idei év megmutatta, hogy inkább termésbiztonsági kérdésként kell kezelni.