November 23-án szavazott az EP a Közös Agrárpolitika (KAP) stratégiai rendeleteiről, 2027-ig kijelölve az uniós támogatások kereteit. Ugyan hátra van még egy formális szavazás a Miniszterek Tanácsában, nagy változás azonban már nem várható a rendeletek főbb irányaiban. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy tényleg egy zöldebb Európa, tényleg egy méltányosabb mezőgazdaság vár ránk a következő 6 évben? Cikkemben ezúttal a Közös Agrárpolitika legfontosabb változásairól és azok várható hatásairól lesz szó.
Tárgyalóasztaltól a demonstrációig: a megállapodáshoz vezető út
A 2019-es európai parlamenti választások után már számítani lehetett arra, hogy éles viták lesznek a Közös Agrárpolitika új időszakát illetően. A Frans Timmermans vezette baloldali-liberális tömörülés mondhatni
a termőföld jelentős részét kivonva a termelésből, tíz év alatt felére csökkentve a növényvédőszer-használatot és jelentősen visszavágva az egyébként is szűkös műtrágya-palettát. Természetesen – az álláspontom szerint a realitást képviselő – másik oldal is felvonultatta erőit, volt itt minden, amit egy ilyen kiélezett csörte megkíván: a tárgyalások megrekedésétől petíción át a brüsszeli demonstrációig, míg végül 2021 júniusában megszületett a politikai megállapodás. Gyakorlatilag ennek a politikai alkunak a jogi leképeződése az EP mostani döntése, amit a Miniszterek Tanácsának várhatóan december eleji szavazása zár le.
Mire számíthatnak a gazdák a KAP következő ciklusában?
Talán az egyik legfontosabb hír a gazdálkodók számára, hogy továbbra is lesznek uniós támogatások – mind a normatív, terület-vagy állatalapú kifizetések, mind a beruházási támogatások. A britek kilépésével ugyan csökkent az uniós agrárbüdzsé összege, de a hazai kormányzati intézkedéseknek köszönhetően (25 százalékos átcsoportosítás az I. pillérbe; a nemzeti társfinanszírozás maximális mértékre emelése a vidékfejlesztésben) sikerült megőrizni a támogatások színvonalát. Ehhez viszont a gazdáktól is fokozott odafigyelésre lesz szükség: A tagállamoknak például az I. pilléres támogatások 25 százalékát környezetvédelmi többletvállalásokra (az úgynevezett eco-scheme-re) kell fordítaniuk, ami azt jelenti, hogy bizonyos környezetvédelmi többletvállalások esetén a gazdák további támogatásra lesznek jogosultak. A gazdák számára természetesen ez csak egy választható lehetőség lesz, nem lesz kötelező, de
Kötelező újraelosztás
A KAP reform egyik új eleme a kötelező újraelosztás előírása, miszerint az I. pillér forrásainak legalább 10 százalékát a kis és közepes méretű gazdaságok számára kell kiosztani. A nagy kérdés az a tagállamok számára, hogy milyen gazdasági méretben határozzák meg azt a kört, amelyik a többlettámogatásra jogosult lesz. Az újraelosztás természetesen plusz forrást jelenthet a kisebb gazdaságoknak, de arra azért mindenképp figyelnie kell a tagállamnak, hogy ezzel ne indítson el egy szétírási hullámot (tekintve, hogy az elmúlt időszak reformjai pl. az őstermelői, családi gazdasági változások pont a gazdasági egység megteremtését célozták). Fontos hír az is, hogy sikerült megőrizni a termeléshez kötött támogatások jelenlegi 13+2 százalékos mértékét (például anyatehén, anyajuh, tejhasznú tehén támogatás) és szintén magyar javaslatra az átmeneti nemzeti támogatások (mint azanyatehéntartás, vagy a dohánytámogatás) jelenlegi szinten történő továbbvitele is biztosított lesz a következő néhány évben.
A vita csak most kezdődik igazán
Idén december végéig kell tehát leadniuk a tagállamoknak azt a Stratégiai Tervüket, amellyel gyakorlatilag a teljes 2027-ig tartó ciklus támogatási rendjét előre meg kell határozniuk. Nagy vita van arról is, hogy a Green Deal – véleményem szerint irreális – elvárásainak vajon meg kell-e felelnie a tagállamok Stratégiai Tervének? A Bizottság és a Timmermans vezette erők már most kötelezővé tennék pl. a műtrágya-felhasználás radikális csökkentését, de tekintve, hogy csupán egy kötőerővel nem bíró stratégiáról van szó, a tagállamok heves ellenállását váltotta ki az elgondolásuk. Most úgy áll a helyzet, hogy a mennyiségi csökkentés nem lenne kötelezővé téve, csak önkéntes alapon történne, amely így már nem képezné a Stratégiai Tervek hivatalos értékelési és jóváhagyási folyamatának részét sem. Mindezzel párhuzamosan szépen-fokozatosan leépítik a DG Agri-t is (az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatóságát), az egyetlen szervet, amellyel eddig érdemi szakmai vitát lehetett folytatni a brüsszeli döntéshozók közül. Nem mellékes az sem, hogy az agrárügyek bizottsági eldöntésébe mostantól bevonásra kerül a környezetvédelmi és a klímaügyi főigazgatóság is, erősítve ezzel az agrárium „zöld szemléletét”. Hiába tehát a sajtóközlemények derűlátó stílusa, a Közös Agrárpolitika méltányosságát egyedül az igazolja majd, ha a gazdák számára is pozitív (vagy legalábbis a helyzetüket nem rontó) döntések születnek majd az elkövetkező időszakban.
Szerző: Dr. Cseh Tibor András, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének megbízott főtitkára
A cikk felhasználási feltételeiről itt tájékozódhat.
