Ha a tudományosság felől nézzük, akkor arra gondolhatunk, hogy mono-műtrágyát szórnak, mert a növények igénye nem csak a növény fajtájától, például búza vagy szója stb., függ, hanem a fajtájától is, sőt a talaj típustól, a várható csapadéktól, a talaj tápanyag készletétől is. Ezt az összetett igényt NPK esetén csak mono-műtrágyákkal lehet kielégíteni, pedig a kálcium, magnézium, kén és mikroelem ellátásról még szó sem esett.
Különösen magasak a követelmények a precíziós gazdálkodás esetén. Sokaknak a precíziós gazdálkodás a 2,5 cm-es GPS-nél kezdődik és végződik, pedig az igazi nyereséget a fajta-műtrágya-termőhely-céltermés „négyesfogat” összehangolása rejti magában. Tapasztalat és adatbázis hiányában erre nem sok esélye van egy átlag gazdálkodónak, ezért a sokszor százmilliókért beszerzett gépek képességei kihasználatlanul maradnak.
Elvileg a Magyarországon elérhető műtrágyakínálat minden lehető igényt kielégít.
2019-ben kereskedelmi súlyban 1780 ezer tonna műtrágyát adtak el hazánkban végfelhasználóknak. Ebből 1274 ezer tonna volt nitrogén, 3 ezer tonna volt szuperfoszfát és 51 ezer tonna kálisó, különböző összetételekben. Az összetett műtrágyafogyasztás 452 ezer tonna volt, de ebben benne voltak az NP műtrágyák MAP, DAP is, amelyeket mono-műtrágyaként használnak a termelők. A műtrágya felhasználás 2014-től számítva 25%-ot emelkedett 2019-ig, de 2017-ben volt a csúcs 28%-al, köszönhetően a 2016-os jó termésnek. Magyarországon mindenféle műtrágyát lehet kapni: szilárd, szuszpenziós, oldat, mono, komplex, hidegen kevert, kálium, foszfor és nitrogén túlsúlyos kivitelben, mikroelemekkel vagy anélkül.
A fő kérdés az, hogy ebből a választékból, milyen összetételeket használnak a termelők és milyen összefüggés lehet az agronómiai szükséglet, a felhasznált műtrágya és az elért eredmények között.

Az 1. ábrán a teljes forgalom százalékos megoszlása látszik kereskedelmi súlyban 2015, 2017, 2019-ben. Az ábrában a mono foszforműtrágyák közé számoltuk a NP műtrágyákat. Hatóanyagban ez a műtrágyafogyasztás 92-25-22 kg/ha NPK felhasználásnak felel meg országos átlagban. Az összes PK igény 86%-át NPK, NP vagy PK műtrágyák formájában szórjuk ki és csak 14%-ot mono-műtrágyaként. Látható, hogy a fogyasztásban a nitrogéntúlsúly hatóanyagban is kétszeres az összevont PK fogyasztáshoz képest, amikor az optimális az 50-50% lenne. A fogyasztási szerkezet gyakorlatilag változatlan 2015-2019 között.

Ha levonjuk a 452 ezer tonna több hatóanyagú műtrágyafogyasztásból a 90 ezer tonna NP műtrágyát, akkor az 1. ábrán ennek a 362 ezer tonna NPK műtrágyának a forgalom eloszlását láthatjuk. Az ebben a formában kiszórt PK hatóanyag az összes PK fogyasztás 80%-a, tehát jelentős.
Az agronómiailag optimális 1:1,5 arányú PK arány 3%-ot képvisel. A valamiképpen indokolható kálium- vagy foszfortúlsúlyos műtrágyák összesen 18%-ot. Az egyéb kategóriában a nagyon kis mennyiségben forgalmazott összetételek tartoznak 18 %-al. A legnagyobb szeletet, 61%-ot az 1:1 arányú PK összetételek foglalják el, tendenciaszerűen növekvő mértékben. Míg 2015-ben ez a kategória „csak” 50%-on állt, ma 61%-on.
Természetesen előfordulhat, hogy egy táblában NPK 15-15-15-el vagy 8-20-20 összetétellel lehet optimálisan kielégíteni a növény igényét, de ez csak pár százalék lehet és nem 61%.
Mi lehet ennek az oka ennek a termelői magatartásnak és mi a következménye?
Az alapvető ok a szemmérték. Van egy magyar közmondás, hogy „hiszem, ha látom”. Sajnos a tápanyag-utánpótlásban elkövetett hibákat csak akkor lehet szemmel látni, ha a terméscsökkenés megközelíti az 50%-ot. Kísérletileg bizonyított tény, hogy szabad szemmel búzában vagy kukoricában a 3 t/ha-os terméskülönbségek sem láthatók előre. A növényvédelemben, gépesítésben elkövetett hibák ezzel szemben azonnal észrevehetőek. Ennek az ágazatnak nincs olyan kialakult szakértői rendszere, jogszabályi háttere, mint a növényvédelemnek és olyan feleslegesnek tűnő laboradatokhoz és -vizsgálatokhoz van kötve, amit csak az ezzel foglalkozó mérnökök értenek igazán, ami természetesen eleve gyanús. Hogy még átláthatatlanabb legyen a helyzet, vannak áthúzódó hatások és olyan fajta reakciók, amiket csak precíz mérésekkel lehet felderíteni.
A következmények pedig az átlagot tekintve stagnáló, de ugyanakkor nagymértékben ingadozó gabonatermésekben, a talajban feleslegesen felhalmozott vagy kimosódott tápanyagkészletekben, a fajták ki nem használt terméspotenciáljában jelentkeznek. (dr. Szabó Balázs, agrokémikus)