Mezőgazdaság helyett aszály-gazdálkodás zajlik

2019. április 8. – Egészen elképesztő helyzet alakult ki mostanra a mezőgazdasági területeken: bár a Pentele Mezőgazdasági Zrt. munkatársai pénteken reggel megkezdték a kukorica vetését, gyakorlatilag porba vetnek.

Valamicske eső ugyan esett (vagy inkább: elkezdett esni) pénteken délután a városban, de a város körüli földeknek ez még semmit sem jelent. Tavaly december óta folyamatos a csapadékhiány, mostanra nagyjából kétszázötven-háromszáz milliméternyi eső, hó hiányzik a talajból, a szárazság elképesztő következményekkel járt.
Márkli János, a Pentele Mezőgazdasági Zrt. ügyvezetője lapunknak elmondta: az őszi vetésű növények, a búza, az árpa, a repce, nagyon nehezen fejlődnek, növekedésük messze elmarad az ilyenkor szokásostól, bokrosodásuk nem megfelelő. Egyértelműen szenvednek a növények a szárazságtól.

Öntözésre itt nincs lehetőség (jó néhány évtizede még volt kiépített öntözőrendszer, ám az mára tönkrement), a szárazság nélkül legyengült növényekre pedig a korai meleg miatt különösen nagy veszélyt jelentenek a rovar- és gombakártevők.
Ez pedig két okból is nagy kárt okoz a termelőknek. Az már most biztos, hogy legalább harmadával kisebb lesz a termés a vártnál – a költségek viszont a kétszeresükre növekedhetnek, mivel lényegesen több munkát kell arra fordítani, hogy a talajban még megmaradt nedvességet lehetőség szerint megőrizzék, és többször is kellett már permetezni a rovarok, gombák miatt.
Ugyanakkor a tavaszi vetésű növények, mint a kukorica, előkészítő munkálatai is elhúzódtak a csapadékhiány miatt, hiszen a porban, ami most a határt borítja, nem lehet megfelelő magágyat készíteni.

Ám az idő megy, jegyezte meg a hét elején Márkli János, már áprilisban járunk, nem lehet a vetést az utolsó pillanatig halogatni.
Mivel péntekre esőt ígért a meteorológia, az ügyvezető úgy határozott, hogy kockáztatnak: bár csak harmincszázalékos valószínűséget jósoltak az esőre, pénteken reggel elkezdték a kukorica vetését, bízva a legjobbakban.
Péntek délután el is kezdett szemerkélni az eső – meglátjuk, mennyi lesz belőle. Márk­li szerint legalább húsz-harminc milliméternyi csapadék kellene elsősegélyként, legalább ahhoz, hogy a nedvesség elérje a növények, elsősorban a leginkább szenvedő búza gyökérzónáját, ami már annyira száraz, hogy nagy kérdés, miből képes egyáltalán élni a növény.
A legnagyobb baj az lenne, tette hozzá a mezőgazdász, ha a hiányzó kétszáz-háromszáz milliméternyi eső most egyszerre, egy-másfél nap alatt, zivatarszerűen zúdulna le, amire az elmúlt években akadt már néhány példa. Ebben az esetben ugyanis a víz elfolyna a felszínen, nem szivárogna le a mélyebb rétegekbe – és magával vinné a termőföld jelentős részét is.

A legjobb az lenne, fogalmazta meg álmait Márkli János, ha két-három hétig tartó, lassú, áztató esők jönnének, amelyek alaposan átitatják a talajt. De lehetőleg csak éjszaka essen, hogy napközben tudjanak a földmunkákkal, vetéssel foglalkozni a gépek…
Ebből is látszik, hogy a mezőgazdász élete bonyolult, sosincsenek meg a minden szempontból ideális feltételek. Hiszen már az a páratlan látvány is előfordult, hogy egy és ugyanazon táblában egyszerre dolgozott a földmunkagép, a permetezőgép és a vetőgép is: ilyen még emberemlékezet óta nem volt. Ahogyan Márkli János mondta: ha valaki még mindig nem hiszi, hogy itt az éghajlatváltozás, jöjjön ki a határba és nézze meg!