Mirosław Maliszewski, a Lengyel Gyümölcstermesztők Egyesületének elnöke szerint az első lépés ültetvényeik fajtaszerkezetének modernizálása lenne. A Sady Ogrody lengyel mezőgazdasági portál által készített, a FruitVeB honlapján közölt írás szerint jelenleg a világpiacon három fő almafajta mozog nagy mennyiségben: a Gála, a Golden Delicious és a Red Delicious (esetleg a Jonagold, de ez már sokkal kisebb volumenben). Az összes többi csak helyi fajtának tekinthető, mint például a Szampion, a Ligol, az Alwa, a Lobo vagy a Gloster, és a lengyeleknek ezekből van a legtöbb. Maliszewski szerint ezek gyakorlatilag csak lokálisan értékesíthetők, ezért az első lépés a mostanitól eltérő fajtaválaszték kialakítása lenne, no és persze javítani kellene a minőségen. Nyugat-Európában az újonnan telepített ültetvények legnagyobb részén klubfajtákat lehet találni, amihez például a lengyeleknek nincs hozzáférésük. Maliszewski szerint így
néhány éven belül az almánkkal mehetünk a boltok alsó polcaira, vagy megpróbálhatjuk a világ olcsóbb piacain értékesíteni a készleteinket.
A növekvő termelési költségek miatt pedig biztosra vehető, hogy problémáik nemhogy enyhülnének, hanem egyre súlyosbodni fognak – tette hozzá.
Szerinte a jelenlegi helyzet kulcsa még mindig az orosz embargóban keresendő. Bár 2014 óta Lengyelország megszerezte magának az egyiptomi piacot, és sikeresen épített ki hídfőállásokat számos más országban is, ez még mindig nem képes kompenzálni az embargó hatásait. Még mindig Oroszország a világ legnagyobb almaimportőre, és ez a közeljövőben sem fog változni.
A feldolgozóüzemekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy egyetlen megoldásként a hosszú távú szerződések jöhetnek szóba, amelyeket azonban szerencsétlen módon sem a termelők, sem a feldolgozók, sem a kormány nem akar bevezetni igazán. Ezért úgy látja, hogy jó almaárak legfeljebb néhány évente lesznek, akkor is csak azért, mert egy-egy országban, vagy Európa egy részén a fagykárok megtizedelik a termést, de ennek a kockázatnak a lengyelekis ugyanúgy ki vagyunk téve, mint a többiek.
Mártonfai Dénes, Tolnai Népújság
Witold Boguta, a Lengyel Zöldség- és Gyümölcstermesztők Országos Egyesületének (KZGPOiW) elnöke szerint rossz megoldás lenne az intervenciós almafelvásárlás bevezetése Lengyelországban, de a jelenlegi helyzetben igen tanácsos lenne, hogy valamilyen módon támogassák termelőiket.
A francia almaágazat kiváló minőségű termékeit és szervezettségét példaként felhozva elmondta, hogy ugyan Lengyelország az Európai Unió legnagyobb almatermelője, ha ezt tonnákban fejezzük ki, de piacvezetőnek nem nevezhető, mert nem diktál a piacon. A belgák, franciák és olaszok jól szervezettek, képesek termelést tervezni mennyiség, minőség és fajták tekintetében, megszervezni az értékesítést, de még egyes kisebb, alsóbb rendű szervezeteiken vagy egyesületeiken belül is képesek arra, hogy válságkezelést hajtsanak végre, válságkezelő intézkedésekben állapodjanak meg, és ezeket be is vezessék. A lengyel gyümölcstermesztők gyakorlatilag meg vannak fosztva ezektől a lehetőségektől – mondta, hozzátéve, hogy
Emlékeztetett, hogy 1990 előtt a kertészeti szövetkezetek részesedése a frisspiaci értékesítésben 60-70, a feldolgozásban 20 százalék körüli volt, valamint nagy- és kiskereskedelmi tevékenységet is végeztek. Az akkor működő 140 kertészeti szövetkezetből mára 40 maradt, piaci részesedésük elhanyagolható.
Boguta szerint az uniós csatlakozás utáni piacszervezés folyamata nagyon jól alakult, amíg, úgy tűnik, el nem dőlt, hogy túlságosan versenyképesek lehetnek más országok termelőivel szemben, sőt, keményebb partnerek lehetünk azzal a külkereskedelemmel és a feldolgozóiparral szemben is, amely a csatlakozást követően már végleg átvette a lengyel piacot. Az igazi problémák akkor kezdődtek, amikor a zöldség-gyümölcs ágazat szervezettségi foka veszélyesen közelíteni kezdett a 30 százalékhoz, és van a piaci szakemberek körében egy mondás, miszerint ha 30 százalékos piaci részesedéssel rendelkezel, akkor már befolyásod van a piacra – mondta. „És ekkor történt Lengyelországban egy nagyon furcsa lépés. Megkezdődött olyan támogatások folyósítása, amelyeket nem a jóváhagyott tervekben szereplő beruházásokra, hanem a gyakran külföldi vagy nyugat-európai termékeket kínáló áruk és szolgáltatások beszállítói által kiállított számlák alapján fizettek ki. A mai napig senki sem magyarázta meg, hogy ez miért történt” – elevenítette fel, hozzátéve, hogy ekkor az ágazat diszkreditálódott, még a “maffiaágazat” vádja is felmerült. De még az utóbbi pár évben is sok olyan lépés történt a kormányzat részéről, amely kifejezetten elbátortalanította a gazdákat abban, hogy megszervezzék magukat, hogy szervezeteket működtessenek, piacszervezési intézkedéseket hozzanak, és növeljék termelőink versenyképességét.
Ebben a helyzetben számos gazda nem is akarja, hogy köze legyen ezekhez a termelői csoportokhoz, sőt, szívesen beszáll kritizálásukba úgy, hogy nem is tagja az adott egyesülésnek. Ugyanakkor több éve veszik fel a telepítési támogatásokat, a termelés volumene egyre nő. Ezt az orosz embargó sem változtatta meg,
Ezért a termelés nagy része csak a belföldi piacra mehet, ami meg ott sem kell, azt a feldolgozóipar veszi fel.
A fentiek következtében a lengyel termelők szervezettsége igen alacsony szintű, és ez azt jelenti, hogy a megtermelt áru legnagyobb része teljesen szervezetlen formában ömlik rá a piacra, gyakran közvetlenül a termelőktől. A piacon csaknem tökéletes verseny alakult ki, ráadásul mindenki úgy gondolja, hogy az ő terméke étkezési minőségű, ebből viszont a belföldi piacra és exportra együtt sem kellett több az elmúlt években 1,3 millió tonnánál. A többit csak a feldolgozóipar veheti fel, de az erre a célra való almát egyáltalán nem úgy kellene termelni, mint az étkezésit.
Jelenleg rengeteg lengyel gyümölcstermesztő vállalkozás pénzügyi helyzete súlyos, különösen az egyre növekvő termelési, betakarítási költségek, energiaárak miatt, és a másik oldalon ott vannak az alacsony értékesítési árak, amelyek nem fedezik még a termelési költségeket sem. Ezen okok miatt úgy gondolja, hogy támogatásra szükség lenne, hiszen a jelenlegi helyzet nem pusztán a termelők hibájából állt elő, viszont számos esetben csődjükhöz, fizetésképtelenségükhöz vezethet.
