A tavalyi aszályos év után 2023-ban a közepesnél jobb diótermés várható, amely leginkább minőségben jelent majd előrelépést – közölte a FruitVeb. A hazai 9385 hektáros diótermő terület közel ötven százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, 10 százaléka Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, míg 15 százaléka a Dunántúl déli részén (Somogy, Vas és Zala vármegyékben) található.
Nővelni kell a termelékenységet
A szervezet által közzétett adatokból arra lehet következtetni, hogy áltagban egy tonna alatti az egy hektárra eső diótermés szintje. A nagyüzemi termelésben feltételezhetően sokkal nagyobb az egy hektárra jutó termésmennyiség. Ám így is igen alacsony lehet az átlagtermés ahhoz képest, hogy a vesenyképesség fenntartásához a szakértők nagyjából hektáronkénti négy tonnás mennyiséget tartanak elfogadhatónak, legalábbis a nagyüzemi termelésben. Mindez azért fontos, mert elvesztettük a szezonalitási előnyt, ami korábban megvolt az európai áruházláncoknál, mert közben megjelent a piacon a chilei és ausztrál termékek is. A magyar dió ugyanakkor még mindig igen jó minőséget képvisel, vagyis van esély a piacon maradásra.
Fotó: FruitVeb
A FruitVeb szerint előnyünk lehetne a nagy gyümölcsméret, de ez nem hoz annyival többet, hogy csak ezt használjuk ki. A szakmai szervezet úgy véli, ha nem sikerült a nagyüzemi temrelésünket az elvárt szintre fejleszteni, úgy középtávon felkészülhetünk a hazai ültetvények versenyképtelenné válására, hosszú vergődésére.
Feketén dől az országba az ukrán és román dióbél
A dióbél tekintetében a feketén bejövő ukrán és moldáv (román) áru jelenti a legnagyobb gondot a mai napig. Az ilyen áru döntően kistermelőktől érkezik, akiktől nagy felvásárlók veszik meg az árut, majd összeöntik és „exportálják”. Ez egyrészt árletörő hatású, ami az igen árérzékeny magyar fogyasztókat meg is szokta fogni. Tavaly 3900 Ft/kg körül volt a dióbél termelői ára, de a piacokon a külföldi, egyértelműen rosszabb és egyenetlenebb minőségű, napon szárított, potenciálisan szermaradékokat tartalmazó dióbél kilónként pár száz forinttal mindig olcsóbban cserélt gazdát. A megkülönböztethetőség elérése (minőségi alapon) jelentősen javíthatna a hazai termék elismertségén, és építené a fogyasztói bizalmat.
Eredmény helyett, támogatásorientált beruházások
Magyarországon az utóbbi években rohamosan nőtt a diótermő terület, ami viszont az árupiacokon már jóval kevésbé fogja éreztetni hatását, mert nagyon finoman fogalmazva a frissen telepített diósok jelentős része nem termelés-, hanem támogatásorientált. Ez azt jelenti, hogy az újonnan telepített ültetvényeket azonnal bejelentik öko, AKG stb. programokba, és minimális fenntartással bent tartják őket a támogatások felvétele érdekében. (Ez nem csak a dió területére jellemző probléma, több gyümölcsfaj esetében is jelentkezik.) – mutat rá szakcikkében a FruitVeb.
A közvetlen, normatív támogatással önmagában nincs probléma, a gondot az jelenti, ha a gazdálkodói szándék nem az áru- és profittermelés, hanem a „támogatásmaximalizálás” és „ráfordításminimalizálás” irányába megy el. Ugyanis ezen támogatások így értelemszerűen nem hasznosulnak kellő hatékonysággal, és nem feltétlenül szolgálják az ágazat technológiai, műszaki fejlődését. A termelők nagyon hasznosnak tartják viszont az ültetvénytelepítési, öntözési és a gépbeszerzési támogatásokat is, amelyek az előző években sokat segítettek a magas színvonalon termelni szándékozó gazdáknak az ültetvények modernizálásában, valamint a posztharveszt és termék-előkészítési műveletek gépesítésében.
