A magas és ingadozó energiaárak miatt a holland gazdáknak olyan hűtőtárolási költségekkel kell szembenézniük, hogy csak kevesen engedhetik meg maguknak a sárgarépa hosszú távú tárolását – írja honlapján a FruitVeB. Általában csak azok döntenek így, akiknek a tárolója saját energiatermelő rendszerrel rendelkezik, de a napelem itt sem megfelelő, mert a téli hónapokban alacsony a besugárzás – ezért inkább a szélerőművek tűnnek biztosabb választásnak, persze a korábban, még elfogadható áron megkötött, hosszú távú energiaszolgáltatási szerződések számítanak az igazi nyerő megoldásnak. Ha valaki külső, harmadik fél által üzemeltetett tárolót, bértárolást szeretne igénybe venni, a szerződésben általában szerepel egy bizonytalansági záradék, amely az energiaárak további emelkedése ellen védi a tároló tulajdonosát.
Szintén gyakori jelenség, hogy a hűtőházak tulajdonosai vagy nem indítják el a szezont, vagy fix áron bérbe adják a létesítményt ahelyett, hogy vállalnák a sok munkával járó, bizonytalan jövedelmezőségű idei telet.
A megfelelő tárolási hőmérséklet a sárgarépa esetében 0,5 Celsius fok de 0,7-0,8 euró/kWh körüli áramár mellett ez kigazdálkodhatatlan gyakran még olyan esetben is, ha a gazda saját tárolóval rendelkezik. Ha az áram ára időnként 0,2 euró/kWh környékére esik, akkor lehet egy rövidebb időszakra „áthidalni”, vagyis hő pufferelni az áruban úgy, hogy 0,7-ről 0,2 forintra hűtik a terméket, ami így minőségromlás nélkül, lassan melegszik vissza. Vannak, akik generátort vásárolnak, mondván, hogy a gázolaj olcsóbb, mint a gáz, de ez inkább csak rásegítésként vezethet sikerre.
Idén az aszály és az eleve kisebb termőterület miatt kevesebb sárgarépa termett Hollandiában (-15 százalék) és Belgiumban (-30 százalék) is.
Több forrásból hallani olyan történeteket, hogy a hűtőtárolás ára a tavalyi 40 euró/láda helyett már a 100 euró/láda szintre ugrott. Ráadásul most a termés iránt kifejezetten erős a kereslet (ahogy a hagyma és a vöröskáposzta piaca is meglódult), az utóbbi hetekben 25-28 centet fizettek a sárgarépa kilójáért, a biorépáért pedig még 10 centtel többet. Ennyiért még alacsonyabb, hektáronként 50-60 tonnás hozamokkal is megéri a termesztés. Mindez viszont azt jelenti, hogy az év későbbi szakaszára vagy tavaszra már az előző évekhez képest jóval kevesebb áru marad készleten – könnyen lehet, hogy aki bevállalja a kockázatot, mégiscsak jól fog járni, kérdés, hogy a várhatóan emelkedő árak kompenzálni tudják-e majd a megugró energiaköltségeket (nem beszélve arról, hogy a tárolást elő kell finanszírozni). A kockázatot, azaz a hosszú tárolást bevállaló termelők biztos, hogy a lehető legtovább a földön fogják hagyni a termést azzal, hogy esetleg még a kései időpontban is képesek lehetnek azonnal értékesíteni.
