Termeltetési szerződésről akkor beszélhetünk, ha a termelő a saját maga által előállított termény értékesítésére szerződik le a felvásárlóval, azzal a kikötéssel, hogy a teljesítésre majd csak a betakarítás után kerül sor (tehát ún. határidős ügyletről van szó).
Fontos azzal kezdeni, hogy ez nem egy klasszikus adásvételi szerződés, hiszen speciális szabályai vannak a termelő védelme érdekében.
A termeltetési szerződésnél ugyanis nem csak a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem az ágazati jogszabályok „eltérést nem engedő”, úgynevezett kógens előírásait is.
Hogy mit is jelent ez?
Mivel a speciális jogszabály konkrétan előírja, hogy fedezeti vásárlást nem lehet követelni a termelőtől, akkor az hiába szerepel a felvásárló által adott mintaszerződésben vagy hiába hivatkoznak a Ptk-ra, ezt akkor sem köteles teljesíteni a termelő. Ugyanilyen hiba az is, ha a megállapodás szerint az aszály (!) nem minősül vis maior-nak, ugyanis ezt az eltérést a speciális jogszabály egyáltalán nem teszi lehetővé.
A lényeg: senki ne lepődjön meg azon, hogy ezek az aránytalan kikötések egytől-egyig a felvásárló által készített megállapodás-sablonban szerepeltek.
[2015. évi XCVII. tv. 4. § – 6/A. §]
