Főbb állítások:

• 2014 óta mintegy 12 milliárd euró uniós finanszírozást biztosítottak, mégsem jutott kellő figyelem az ökológiai ágazat igényeire
• Az európai szakpolitikákat és stratégiákat hiányosságok és a következetlenségek gyengítik
• Nem tűnik megvalósíthatónak az a cél, hogy a biogazdálkodással művelt földterületek aránya 2030-ra elérje a 25%-ot

A jelenlegi stratégiának jelentős hiányosságai vannak, és a 2030 utáni időszakra sem jövőképet, sem célokat nem vetítettek elő az ökológiai ágazat számára. Bár az Európai Unió által évente rendelkezésre bocsátott több milliárd eurónak köszönhetően bővült a biogazdálkodással művelt földterület, túl kevés figyelmet fordítanak az ágazat szükségleteire és igényeire. Ennek következtében az ökológiai termelés továbbra is réspiac, és a számvevők figyelmeztetnek arra, hogy az uniós intézkedések alighanem elvétik a célt ebben az ágazatban.

A biogazdálkodás az Unió „termelőtől a fogyasztóig” stratégiájának központi eleme, és fontos szerepet játszik az Unió ambiciózus környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzéseinek elérésében. A 2014–2022-es időszakban az európai mezőgazdasági termelők mintegy 12 milliárd euró támogatást kaptak a közös agrárpolitikából (KAP) az ökológiai gazdálkodásra való átálláshoz vagy az ökológiai gazdálkodási gyakorlatok fenntartásához, 2027-ig pedig további közel 15 milliárd euró kifizetését tervezik erre a célra. A biogazdálkodás elterjedtsége azonban tagállamonként igen eltérő: Hollandiában, Lengyelországban, Bulgáriában, Írországban és Máltán a mezőgazdasági terület kevesebb mint 5%-a, míg Ausztriában több mint 25%-a áll ökológiai művelés alatt.

„Az európai mezőgazdaság egyre zöldebbé válik, és ebben a biogazdálkodás kulcsszerepet játszik. A tartós sikerhez azonban nem elegendő csupán az ökológiai művelés alatt álló földterület növelésére összpontosítani. Többet kell tenni az ágazat egészének támogatása érdekében, a piac fejlesztéséért és a termelés fellendítéséért is – jelentette ki Keit Pentus-Rosimannus, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – Máskülönben fennáll a veszélye annak, hogy a tájékozott fogyasztók által táplált, virágzó ágazat helyett egy teljes mértékben az uniós forrásoktól függő, eltorzult rendszert hozunk létre.”

A számvevők megállapították, hogy a KAP-támogatás kiosztása során nem feltétlenül jut kellő figyelem a környezetvédelmi és piaci célkitűzésekre. A mezőgazdasági termelők például akkor is részesülhetnek uniós finanszírozásban, ha nem alkalmazzák a vetésforgóra vonatkozó szabályokat vagy az állatjóléti előírásokat, holott ezek az ökológiai gazdálkodás alapelvei. A számvevők emellett rámutatnak, hogy általános és jogszerű gyakorlat a bionövények ültetése során a nem bio vetőmagok használatának engedélyezése. Megjegyzik továbbá, hogy jelenleg nincs mód annak felmérésére, hogy az ökológiai gazdálkodás állítólagos környezeti előnyei ténylegesen megvalósultak-e.

A KAP-támogatás célja az volt, hogy kompenzálja a mezőgazdasági termelőket a hagyományos gazdálkodásról az ökológiai gazdálkodásra való átállás miatt felmerülő többletköltségekért és bevételkiesésért. Azonban nem írták elő, hogy a biogazdálkodók csak akkor juthatnak uniós forrásokhoz, ha biotermékeket állítanak elő: ez is szerepet játszik abban, hogy az ökológiai termelés piaca továbbra is nagyon kicsi, az Unió teljes élelmiszerpiacának legfeljebb 4%-át teszi ki.

Az uniós számvevők tágabb értelemben is megkérdőjelezik az e területre vonatkozó uniós stratégiát. Bár az ágazatra vonatkozó jelenlegi cselekvési terv előrelépést jelent elődjéhez képest, hiányoznak belőle egyes nélkülözhetetlen elemek. Még mindig nem ír elő megfelelő és számszerűsíthető célokat az ökológiai ágazat számára, és nem gondoskodik módszerekről az előrehaladás mérésére. A számvevők kiemelik továbbá a 2030 utáni időszakra vonatkozó stratégiai jövőkép hiányát, amely biztosítaná az ágazat sikeréhez szükséges stabilitást és hosszú távú perspektívát.

A gyakorlatban az Unió egyetlen (nem kötelező erejű) célt tűzött ki az ágazat számára, ez pedig az ökológiai művelés alatt álló terület növelése. Az ökológiai gazdálkodás fejlődése – és az annak kiterjesztésére irányuló törekvések szintje – azonban jelentősen eltér az uniós országok között, és fennáll annak a kockázata, hogy az Unió nem fogja teljesíteni a 2030-ra kitűzött 25%-os célt. Hogy egyenesbe jöjjünk, Európában meg kell duplázni a biogazdálkodási gyakorlatok elterjedésének tempóját – figyelmeztetnek a számvevők.