A mezőgazdaság által kibocsátott metán körülbelül 70 százaléka a tehenek és más legelő állatok gyomrában végbemenő kémiai reakciók során keletkezik, amivel lebontják a növényeket. Az állatok ennek a metánnak a nagy részét kiböfögik, a többi szellentés során távozik – mutat rá a wegorum.org honlapon megjelent cikkében Ermias Kebreab,a Kaliforniai Egyetem dékánhelyettese, állattudományi professzor, a World Food Center igazgatója.

A világon nagyjából 1 milliárd szarvasmarha él, így a bélben oldódó metán csökkentése hatékony módja lehet a metánkibocsátás mérséklésének. De a legtöbb lehetőség, mint például a tehenek étrendjének emészthetőbb takarmányra váltása vagy több zsír hozzáadása, nem költséghatékony . Egy 2015-ös tanulmány azt sugallta, hogy a hínár használata a szarvasmarhák normál takarmányának adalékaként csökkentheti a metántermelést , de ezt a kutatást laboratóriumban végezték, nem élő állatokon.Ermias Kebreab egy újonnan publikált tanulmányukra hivatkozva azt írta, kimutatták, hogy a vörös hínár (Asparagopsis ) takarmány-kiegészítőként történő felhasználása csökkentheti a metánkibocsátást és a takarmányköltségeket a hús minőségének befolyásolása nélkül. Meglátása szerint amennyiben ezeket az eredményeket bővíteni és kereskedelmi forgalomba lehet hozni, akkor a szarvasmarha-termelést gazdaságilag és környezetileg fenntarthatóbb iparággá alakíthatják át.

A kérődző állatok, például a tehenek, a birkák és a kecskék meg tudják emészteni az ember és az egyszerű gyomrú állatok, például a sertés és a csirke számára emészthetetlen növényi anyagokat. Ez az egyedülálló képesség a kérődzők négyrekeszes gyomrából ered, ezen belül is főként a bendőtérnek köszönhető, amely egy sor különféle mikrobát tartalmaz, amelyek erjesztik a takarmányt és azt tápanyaggá bontják.

Ez a folyamat olyan melléktermékeket is termel, amelyeket a tehén szervezete nem vesz fel, például szén-dioxidot és hidrogént. A metántermelő mikrobák, az úgynevezett metanogének ezekből a vegyületekből metánt képeznek, amelyet a tehén szervezete kiürít.

A kérdés először egy 2019-es tanulmányban elemezték a szerzők, amely kutatást már nem laborban, hanem a szarvasmarhákon végeztek. Ebben a munkában kimutatták, hogy a tejelő tehenek takarmányának napi körülbelül 10 uncia hínárral történő kiegészítése akár 67%-kal csökkentette a metánkibocsátást.

Új tanulmányunk számos olyan kérdésre kereste a választ, amelyek fontosak lennének a gazdálkodók számára, akik azt fontolgatják, hogy használjanak-e hínár-kiegészítőket szarvasmarháiknál. Azt akartuk tudni, hogy a hínár stabil-e, ha három évig tárolják; vajon a tehenek gyomrában metánt termelő mikrobák képesek-e alkalmazkodni a hínárhoz, ami hatástalanná teszi azt; és hogy a tehenek által elfogyasztott takarmány típusa megváltoztatta-e a hínár hatékonyságát a metánkibocsátás csökkentésében. És kevesebb hínárt használtunk, mint a 2019-es tanulmányunkba.

Kevesebb takarmány gyorsabb növekedés

A vizsgálathoz állatonként naponta 1,5-3 uncia hínárt adtak 21 marhahústehén táplálékához 21 héten keresztül. A szarvasmarha-takarmányok legtöbb új összetevőjéhez hasonlóan az állatoknak időbe telt, míg megszokták a hínár ízét, de néhány héten belül elfogadták.

Azt is megállapították, hogy a három évig fagyasztóban tárolt hínár megőrizte hatékonyságát, és a tehenek emésztőrendszerében lévő mikrobák nem alkalmazkodtak a hínárhoz oly módon, hogy semlegesítsék annak hatásait.

A kísérlet során mindegyik állatot három különböző étrenddel etették. Ezek az adagok változó mennyiségű szárított füvet, például lucernát és búzaszénát tartalmaztak. A szarvasmarha friss füvet, gabonát, melaszt és olyan melléktermékeket is fogyaszthat, mint a mandulahéj és a gyapotmag.

A bendőben lévő metántermelés a tehenek takarmányának mennyiség növekedéséve párhuzamosan növekszik, ezért azt szerettük volna látni, hogy a takarmányszintek befolyásolják-e azt is, hogy a tengeri moszat mennyire csökkenti a metánképződést. A füvet, lucerna és búza takarmányt használó szarvasmarhák metánkibocsátása 33%-kal 52%-ra csökkent attól függően, hogy mennyi hínárt fogyasztottak. Az rosttartalmú takarmánnyal etetett szarvasmarhák kibocsátása 70%-ról 80%-ra csökkent.

Az egyik fontos megállapítás az volt, hogy a vizsgálatban részt vevő tinók akár 20 százalékkal hatékonyabban alakították át a takarmányt testtömegre, mint a hagyományos étrenden lévő szarvasmarhák. Ez az előny csökkentheti a gazdálkodók termelési költségeit, mivel kevesebb takarmányt kellene vásárolniuk. Úgy számoltak, hogy az a termelő, aki 1000 darab húsmarhát tenyészt – és magas energiatartalmú étrenddel eteti őket, hogy növekedjen és izomtömeg legyen –, 40 320–87 320 dollárral csökkentheti a takarmányköltségeket attól függően, hogy a szarvasmarha mennyi hínárt fogyasztott.A kutatót azt nem tudták még biztosan megállapítani, hogy a szarvasmarhák hínár-kiegészítőkkel való etetése hogyan járult hozzá ahhoz, hogy étrendjüket nagyobb részben használják súlygyarapodásra. Az így tartott állatok húsában a fogyasztók nem észleltek elérő ízt a hagyományos takarmányon tartott állatokéhoz képest.A tengeri moszat szarvasmarha-takarmány-adalékanyagként való kereskedelmi forgalomba hozatala sok lépést tartalmazna. Először is, a tudósoknak olyan akvakultúra-technikákat kellene kidolgozniuk, amelyek segítségével nagy léptékű hínárt termelhetnek akár az óceánban, akár a szárazföldi tartályokban. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának pedig jóvá kellene hagynia a hínár használatát kereskedelmi szarvasmarhák takarmány-kiegészítőjeként.