Közel 130 bárány született az elmúlt időszakban a drávaszentesi állattartó telepen, a Duna-Dráva Nemzeti Parkban. A rackák ősei feltehetően a népvándorlás során, a honfoglaló magyarokkal jutottak a Kárpát-medencébe. Az alföldi racka jellegzetessége a különleges szarv, amelyet minden állat visel. A rackák nagyobb része fehér, a fekete színváltozat ritkább.
Évszázadokon keresztül a magyar pásztorélet meghatározó juhfajtája volt a racka. A finomgyapjú előtérbe kerülésével a háttérbe szorult. Magyarországon főleg csak az Alföldön (Debrecen-Hortobágyon, Békés és Csongrád megyében) tenyésztették. Ma újra kezd divatba jönni a tenyésztése ennek az ősi magyar fajtának, amelynek húsa rendkívül ízletes. A kis hozamú legelők jó hasznosítója, az ökológiai gazdálkodás egyik lehetséges fajtája. Természetvédelmi területeink elsődleges lakója.
Két színváltozata ismert: a fehér, és a fekete. A racka az extenzív viszonyokat jól tűri, ellenálló, viszonylag igénytelen, élénk vérmérsékletű, kis testű fajta. Minden egyed dugóhúzószerűen pödrött szarvat visel. Az anyák tömege 35-40 kg, a kosoké 60-70 kg. A gyapjútincsek hossza 25-35 cm. Az anyák 15 – 25 %-a ikreket hoz a világra.
