A héten az ír hatóságok bejelentették, hogy az új Közös Agrárpolitika keretében a biogazdálkodásra szánt összeg a jelenlegi 50 millió euróról 256 millió euróra emelkedik. A döntés része annak az ország stratégiai tervének része, amelyet terveik szerint év végéig fognak benyújtani az Európai Bizottságnak.

A tehén- és juhtenyésztők érdekeltek abban, hogy gazdaságaik ökotanúsítása révén hozzájussanak ezekhez a források egy részéhez, de arra kérik az államot, hogy keressen piacokat is az így előállított termékeknek . közölte az agriland.ie lapnak az Ír Szarvasmarha- és Juhtenyésztők Szövetségének (ICSA) biotermékekkel foglalkozó részlegének elnöke. Fergal Byrne szerint „az írországi biogazdálkodási ágazat bővítésére irányuló erőfeszítésekkel párhuzamosan elengedhetetlen végrehajtani egy jelentős biogazdálkodási exportbővítési stratégiát.”

Mint mondta az ICSA támogatta, hogy több szarvasmarha- és juhtenyésztőt támogassanak a biogazdálkodásra való áttérésben. Hozzátette:

Ennek az ökoszisztémának köszönhetően minden eddiginél több gazdálkodónak lesz lehetősége áttérni a biogazdálkodásra, de ahhoz, hogy a gazdákat az ágazatba vonzzuk, vonzóvá is kell tenni számukra e lehetőséget. Ehhez koherens tervre lenne szükség, hogy a növekvő ágazat által kínált termékeknek legyen piaca. Jelenleg ugyanis alig találunk piacot a biogazdaságokban termelt termékeknek és attól tartunk, hogy ahogy egyre több gazdálkodó tér át a biotermékekre, a piacok egyszerűen megszűnnek.

A szervezet ezért azt javasolja a kormánynak, hogy mielőbb indítson egy promóciós kampányt, annak érdekében, hogy a prémium kategóriás európai piacokon növelni tudják a marha és bárány biohús értékesítését – folytatta Byrne.

Ezenkívül az ezzel megbízott állami társaságot (ABP) felelősségre kell vonni azért, hogy nem tudta fellendíteni az ír biohús értékesítését az uniós piacokon. Az ír bio marha- és bárányhús kiemelkedő minőségű, de az ágazat stagnált, mert nem fektetett be az innovatív megoldásokba. Minden biogazdálkodónak, valamint azoknak, akik az ökoagrira való áttérésen gondolkodnak, szilárdabb elkötelezettséget kell látniuk az ABP részéről, hogy többet fog tenni az új piacok felkutatása érdekében.

Szinte ezzel egy időben tett közzé egy közleménytaz ICSA, amelyben a szervezet elnöke, Dermot Kelleher a mezőgazdaság ágazati kibocsátáscsökkentési céljait „hihetetlenül nagy kihívásnak” nevezte, és hangot adott azon félelmének, hogy ez jelentős kockázatot rejt magában, és komoly károkat fognak okozni a Dublinon kívüli gazdaságban.

Mint írta, meg kell találni az egyensúlyt a létfontosságú nemzeti érdekek és az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségek között.

A gazdálkodók készek kivenni a részüket a klímaváltozás kihívásaiból, de ebben a stratégiában egyensúlyra van szükségünk. Írországnak törekednie kell arra, hogy EU-partnereivel összhangban haladjon, nem gyorsabban és nem lassabban. Nekünk is azt kell tennünk, amit minden más ország tesz, vagyis figyelembe kell venni saját létfontosságú nemzeti érdekeit is.

A vidéki Írország számára a mezőgazdaság létfontosságú nemzeti érdek, és a 30%-os kibocsátáscsökkentési cél mintegy 3,8 milliárd eurós ütést jelenthet a vidéki gazdaság számára a KPMG elemzése alapján (a Farmers Journal megbízásából). Ennek az az oka, hogy a jelenlegi technológia nem lesz elegendő, és ez a nemzeti állomány csökkentését vonja maga után.

Ha az országban minden gazdálkodó átveszi a jelenlegi trágya, műtrágya és potenciálisan takarmány-adalékanyagok technológiájára szabott új előírásokat, akár 18 százalékos kibocsátáscsökkentés is elérhetnek (a KPMG tanulmánya szerint), de ez nagyon nagy áldozatokkal járhat, tekintve, hogy sok gazdálkodó számára ez jelentős költséggel jár, amely nem térül meg sem a hatékonyság terén, sem a piacon.

Ha csökkentjük a nemzeti állatállományt a kibocsátás csökkentése érdekében, s ezzel egy időben a termelést más országokba, például Brazíliába szervezzük, gyakorlatilag a vesztes/vesztes gazdaságpolitika mellett döntünk, ahol aláássuk saját mezőgazdasági ágazatunkat, de valójában semmit sem teszünk a globális kibocsátás csökkentése érdekében – mutatott rá Dermot Kelleher.

Ezzel pedig – tette hozzá – aláássuk az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés hitelességét. Ezért szerinte meg kell vizsgálni a jobb és gyorsabb együttműködést a mezőgazdaság termelői ágazata és a szélesebb iparág között, hogy megtalálják a nyer/nyer üzletpolitikát. Ráadásul – világított rá – az unióban jelenleg még az sem teljesen tisztázott mit tekinthetünk megújuló energiának. Mint kifejtette, a napenergiával, a megújuló gázok anaerob rothasztóival kapcsolatos ambíciók hiánya és a bioüzemanyagokkal kapcsolatos folyamatos uniós zűrzavar mind a mai napig azt mutatja, hogy hiányzik az igazi ambíció a pozitív éghajlati eredmények eléréséhez, amelyek a gazdálkodók és a vidéki közösségek javát is szolgálhatják.

„Az ír gazdálkodók hatalmas összegeket fektettek a marhahús- és tejipari vállalkozásaik fejlesztésébe, és ez óriási hasznot hozott az ország számára, különösen a pénzügyi összeomlást követően. A nemzeti állomány visszavágására irányuló minden kormányzati tervnek erősen ellenállunk” – zárta szavait Kelleher.

Az ICSA közzétett egy videót is arról miként képzelné el a nemzeti stratégia rájuk vonatkozó része: