Tavaly körülbelül hárommillió libát neveltek fel Magyarországon, idén pedig ennél 20-25 százalékkal többet. A növekedés mértéke jól hangzik, de a madárinfluenza miatt 2022-ben rendkívül alacsony volt a bázis. A korábbi mennyiségtől, a 10-12 millió libától nagyon messze vagyunk, és nem is biztos, hogy valaha újra elérjük ezt a szintet – mondta a Világgazdaságnak Szabó Miklós, a Magyar Lúdszövetség elnöke. Libát egyébként főleg Márton-nap és karácsony alkalmából fogyasztanak hazánkban, miközben Európában elsősorban a német ajkú területeken kedvelt.

A tavalyi termelés-visszaesés okai a más agrárágazatokat, illetve a baromfiszektort is sújtó külső körülmények voltak, mint a Covid után még akadozó szállítási láncok, a magas gabona- és energiaárak, valamint az ukrán háború következményei – köztük is a szabadon beáramló baromfitermékek –,de a legnagyobb károkat a madárinfluenza okozta. Európában nagyobb mennyiségben Lengyelország és Magyarország tenyészt libát: „Sajnos a lengyelek megelőztek az elmúlt időszakban megelőztek minket” – jegyezte meg a szakember.

Tavaly a visszaesett kibocsátás mellett nem volt értékesítési probléma a libahús-piacon, miközben a vevőkkel szemben sikerült érvényesíteni a megnövekedett költségeket.

Idén viszont a 2022-essel ellentétes mozgások jellemzik a Márton-napi libapiacot:

Az igazi vásárlási csúcs egyébként csak most indul. A kereskedői igények szerint el tudják látni a piacot libával, amely az exportra is igaz, ahová pedig a hazai termelés 80-90 százaléka megy.

Az árcsökkenés oka nem az, hogy többet termeltek, hanem a termelési költségek mérséklődése. A tavalyi tonnánkénti 130 ezer forintos kukoricaár megfeleződött, és olcsóbb lett az energia is.

A termelők létszámcsökkenésének másik oka gazdasági, ugyanis a nagy károkat okozó madárinfluenza miatt sokakban felmerül: megéri-e a termelés.

Szabó ugyanakkor úgy véli: egyébként is szükség van az átalakulásra, integrációk – vagyis a törzstenyészetektől a takarmányelőállításon, a keltetésen és a nevelőtelepeken át a feldolgozásig összefogott termelési lánc – kialakulására, mert versenyképes terméket csak meghatározó piaci szereplő tud megfelelő minőségben és mennyiségben előállítani. Zajlik tehát egy koncentráció, és az integrációk megerősödése is. Utóbbiakban a feldolgozó üzemek szerepe a meghatározó – magyarázta.

A jövőt alapvetően határozza meg a járványügyi helyzet. Az optimista verzióban – egy madárinfluenza nélküli világban – is egy sor bizonytalansági faktorral kell számolni. Így az energiaárakkal, vagy a következő szezonban a terményárakkal, de piacokat is el lehet veszteni egyik pillanatról a másikra. Az izraeli háború is például ilyen most, mivel
a kóser vágóhídon levágott libák hízott máját jelenleg nem lehet kiszállítani.

Úgy tűnik ugyanakkor, hogy legalább a terményárak miatt nem kell aggódniuk – legalábbis a következő aratásig –, mert most olyan magasak a gabonakészletek, hogy az állattenyésztők számára is „viselhető áron” tudják megoldani a takarmányozást. A már említett energiaár mellett komoly költségtényező a munkabér is, itt pedig folyamatos a növekedés, „mert emelni kell, az nem kérdés” – fogalmazott.