A vízhiánynak ára van: egy új elemzés szerint a magas jövedelmű országok GDP-je átlagosan 8 százalékkal, a szegényebb országokban pedig akár 15 százalékkal is csökkenhet a század közepére. A Bloomberg hírügynökség tájékoztatása szerint, a jelentés azt is megállapítja, hogy a túlhasználatot ösztönző támogatások a válságot leginkább kiváltó tényezők közé tartoznak.

A vízgazdálkodás javítását célzó nemzetközi kezdeményezés, a Globális Vízgazdasági Bizottság (GCEW) által szerdán közzétett jelentés megállapítja, hogy közel 3 milliárd ember és a világ élelmiszertermelésének több mint fele van olyan területeken, ahol súlyosbodó vízhiány tapasztalható.

A nagy népsűrűségű régiók – köztük Dél-Európa, Északkelet-Kína és Északnyugat-India – különösen sérülékenyek. „Ez elég jelentős probléma” – mondta Ngozi Okonjo-Iweala, a Kereskedelmi Világszervezet főigazgatója, aki a GCEW társelnöke volt.

A jelentés a 2024-es ENSZ biológiai sokféleségről szóló COP16 csúcstalálkozója előtt készült, amelyen a globális vezetők Kolumbiában találkoznak, hogy megvitassák a vadon élő állatok és a természetes élőhelyek védelmét. A tavalyi összejövetel 195 nemzetet arra késztetett, hogy megállapodjanak abban, 2030-ig megvédik és helyreállítják a Föld szárazföldi vizeinek legalább 30 százalékát. Az új jelentés megállapításai tovább fokozzák az erdővédelem sürgősségét is.

Ennek az oka az, hogy az erdőirtás és a földhasználat egyéb változásai megzavarhatják a csapadékmintákat, ami súlyosbíthatja a vízhiányt. A jelentés szerzői szerint, mivel a világ népességének legszegényebb 10 százaléka éves csapadékának több mint 70 százalékát szárazföldi forrásokból szerzi be, várhatóan őket sújtja leginkább az erdőirtás.

Az egyre súlyosbodó vízválságnak az olyan szokásos gyanúsítgatásokon túlmenően, mint az erdőirtás és a klímaváltozás, egy kevésbé ismert problémának is tulajdonítják a szerzők, mégpedig:

„A vízzel kapcsolatban gyakran rosszul kezelik a túlzó ösztönzőket és annak kezelésével is gyakori a nem megfelelő politikák követése” – állapítja meg a jelentés. A vízre éhes növényeknek, például a gyapotnak és a cukornádnak nyújtott támogatások ösztönözték termesztésüket Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten, mindkettőt a világ legszárazabb területein.

Világszerte évente legalább 550 milliárd dollárnyi környezetkárosító támogatást költenek a mezőgazdaságra, és a torzító támogatások miatt az ágazatot évente akár 13,2 köbkilométernyi felszín alatti víz elvesztése fenyegeti – összehasonlításképpen: az amerikai mezőgazdaság évente nagyjából 1 köbkilométernyi vizet használ fel.

„A mai hatalmas támogatásokat, amelyek számos ágazatban hozzájárulnak a víz túlzott felhasználásához és a környezet leromlásához, víztakarékos megoldásokra, az édesvízi ökoszisztémák védelmére és helyreállítására, valamint a sérülékeny közösségek tiszta vízhez való hozzáférésének biztosítására kell fordítani” – mondják a kutatók. A vízárak újragondolása segíthet a kilátásban lévő kockázatok enyhítésében is.

Noha a világ „közel sem áll készen arra, hogy globális vízárról beszéljünk, minden országnak el kell mozdulnia a reális árképzés felé, amely figyelembe veszi a helyi vízhiány mértékét” – mondja Tharman Shanmugaratnam, szingapúri elnök, a GCEW másik társelnöke.

A Meteorológiai Világszervezet 2022-es tanulmánya arra figyelmeztet, hogy a globális hidrológiai ciklus kibillent az egyensúlyból, az éghajlatváltozás és más emberi tevékenységek miatt. A GCEW kutatói hangsúlyozták az irányváltás szükségességét. „Minden közösséget érinteni fog” – mondja a változásokról Tharman Shanmugaratnam.