A Kunsági borvidék vezetése ez év nyarán kétszer is egyeztetést kezdeményezett a térség meghatározó borászataival arról, mennyi szőlőt terveznek felvásárolni. A várható felvásárlási árakról csak érintőlegesen, vagy inkább csak elvi szinten esett szó.
Fotó: Nagy Norbert NN Fejér Megyei Hírlap FMH
Az első megbeszélésen a szőlőtermelők nevében arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a tavalyi felvásárlási áraknál magasabb árakat tudnak elfogadni a termelők – mondta a Baon.hu portálnak Filus János szőlész, a Kunsági borvidék alelnöke, a borvidék szőlészeti szekciójának elnöke, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szőlészeti küldöttje.
Hozzátette:
Mikor láttuk, hogy szükséges lenne a zöldszüret bevezetése, és ezt alá is tudtuk számokkal támasztani, addigra már nem volt lehetőségünk az igénylésére uniós forrásból. Július végén már olyan információt kaptunk, hogy egyes felvásárlók nemhogy árat szándékoztak emelni, hanem ellenkezőleg, árat akarnak csökkenteni.
Augusztus elején a borvidék vezetése ismét egyeztetésre hívta a felvásárlókat, ahol konkrét számok hangzottak el arról, hogy a termelési költségek milyen drasztikusan emelkedtek az előző évihez képest. Filus János példaként említette, hogy
a munkabér 20–50, a növényvédő szerek ára 8–15, a műtrágya 15–30, a gázolaj 15–20 százalékkal, és ezt mindenféleképpen be kell építeni a nettó felvásárlási árakba.
Jött a szüret, a termelőket értesítették, hogy a szőlő beszállítása előtt menjenek a felvásárlókhoz szerződéskiegészítést kötni, és közöljék a várható termésmennyiségüket – folytatta a szakértő. Mint mondta, a kiegészítő lapon sem szerepelt a felvásárlási ár, ami teljesen szabálytalan. Senki nem mondott árat, csak a felvásárlás előtti napokban, vagy csak akkor, amikor reggel elkezdődött a szüret. Köztudott – tette hozzá -, hogy az illatos fajták mustjából exportálnak, így annak az ára már ismert volt a felvásárlók számára, mert ha nem, csak akkor tudjuk elfogadni, hogy az utolsó pillanatban kaptunk mi is árat.
Mindezek hatására felháborodva kérték a borvidék hegyközségi elnökei egy megbeszélés összehívását. A megbeszélésen sok minden felmerült, de a fő kérdés a termelőket megszégyenítő, gyalázatosan és indokolatlanul alacsony szőlőár volt. Az tény, hogy ekkora kiszolgáltatottságot, mint a szőlőtermesztőkét, más ágazatban szinte nem is tapasztalunk. A felvásárlási árat sohasem a mennyiség vagy a minőség, hanem a teljhatalmú felvásárló határozza meg.
Elmondása szerint a hatósági mustfokolás jó hatással volt, de ez egyelőre még kevés.
Többen nem értjük, hogyha a 19–20 mustfokkal szüretelt minőségi borszőlőfajtákat – például a cserszegi fűszeres, a kékfrankos – 12–12,5 maligánfokkal palackozzák, akkor az úgynevezett tömegbort adó fajták – mint például a bianca, amelynek a szüret közepétől általában a 20 magyar mustfokot meghaladja a cukortartalma – hogyan csökkennek az elkészítés után 10,5–11 maligánfokosra.
Ennek a tisztázása ismét hatósági feladat – mutatott rá. Ezért a forgalomban lévő borokat – akár üveg, akár PET-palackosak – folyamatosan vizsgálni kell.
Filus János elmondása szerint a borvidéknek van két kiemelkedő szőlője, a cserszegi fűszeres és a kékfrankos. Kérték, hogy a felvásárlók emeljék legalább nettó 100 forintra a kilónkénti átvételi árát. Ez sem történt meg. A szakértő leszögezte: a tisztességes haszon nekik is jár, a felvásárlási árat a költségekhez kell igazítani. Az szerinte nem indok, hogy alacsony a bor értékesítési ára. Ezt ugyanis nem a szőlészek okozták, hanem a termék értékesítése során kialakult negatív árverseny következménye.
