Szinte már elhittük, hogy túl vagyunk rajta, ám a koronavírus hatásai egyre nagyobb és kiterjedtebb hullámokat vetnek, ami már az agrárgazdaság több szegmensében is érezhető. Meglátásuk szerint hogyan vészelte át eddig a járványhelyzetet az ágazat és milyen főbb gondokat okozhat még az agrár- és élelmiszeriparban?

Jakab István: A vírushelyzet újabb hulláma söpör végig a világon, de a gazdáknak ezúttal sincs home office, hiszen az állatokat el kell látni, ahogy az őszi munkákat is el kellett végezni és a gépek téliesítése sem távirányítással történik. Azok a problémák, amelyek a járvány első időszakát jellemezték – tehát a beszállítói láncok leállása, a határok lezárása vagy a pánikvásárlás – a negyedik hullámban már egyáltalán nem tapasztalhatóak, köszönhetően a hatékony kormányzati intézkedéseknek és annak, hogy az emberek egyértelmű üzenetet kaptak tőlünk arról, hogy a magyar mezőgazdaság működik és lesz elegendő élelmiszer. A hazai agrárium a rendkívüli körülmények között is jól vizsgázott, de sajnos volt olyan ágazat, amely a vendéglátóipar leállása miatt jelentős veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni. Ilyen például a víziszárnyas-ágazat, amely a felvevőpiac leállása után most a madárinfluenzával is kénytelen megküzdeni.

Győrffy Balázs: Valóban, a legnagyobb negatív hatással bíró folyamatok az első hullám időszakában érték a hazai mező- és élelmiszergazdaság, valamint az élelmiszer kis- és nagykereskedelem szereplőit. Viszont amellett, hogy a vállalkozások döntő része vesztese a járványnak, akadtak olyan egyéni megoldások, ahol a szereplők megtalálták azokat az alkalmazkodási lehetőségeket, amelyeket a végzett szolgáltatásai, előállított termékei körében sikeresen ki tudták használni és ezzel át tudták vészelni a kialakult helyzetet. Viszont vannak olyan vállalkozások, amelyek alapanyag-beszerzései, termékei és értékesítési csatornái tekintetében egyértelműen “vert” helyzetbe kerültek és esetükben a multiplikált hatások kialakulására is nagy esély volt. Ezek az export és a HORECA értékesítésre termelő vállalkozások. Az ital- és általános élelmiszer-nagykereskedelem szereplői a HORECA szektor és a közétkeztetés korlátozásai miatt igen komoly forgalomcsökkentést realizáltak. Ez olyan speciálisabb területeken érződik erőteljesen, mint a kecsketej termékeké, vagy a kifejezetten éttermi fogyasztásra szánt boroké, illetve a kínai textilipari gyárak leállása miatt a gyapjúé. Általánosságban elmondható, hogy az agrárszektorban nem annyira maga a járvány, hanem sokkal inkább az általa keltett bizonytalanság és a piaci kilengések okoznak gondot. A veszélyhelyzet folyamatos monitoringja világított rá, hogy egészen eltérő hatásokkal szembesülnek az egyes termékpálya-szereplők a gazdálkodási méret, az előállított termékek feldolgozottsági foka, a megcélzott piac és disztribúciós csatorna, valamint a végzett tevékenység tekintetében a fogyasztói magatartás változása, a bevezetett kormányzati intézkedések, valamint a globális kereskedelem korlátozásai alapján. A járvány negyedik hullámában közelítünk a 2 éve tartó folyamatos veszélyhelyzeti működéshez, amely hatásai tekintetében egy szűkülő, de folyamatosan fennálló nehezítő tényezőként gyengíti a piaci szereplők stabilitását.

Maradva a járványnál, a sertéspestis és a madárinfluenza is a nyakunkon. Milyen helyzetben van az állattartás, mik lehetnek a kitörési pontok?

Gy. B.: Az állattartó ágazatok, különösen a sertéstenyésztés példátlanul nehéz helyzetben vannak, amelyet a takarmányár-robbanás mellett az említett járványos állatbetegségek és az azokkal is összefüggő világpiaci anomáliák okoznak. Növekvő likviditási gondok és a jövőt illető bizonytalanság tapasztalható a piac és a kereslet-kínálat egyensúlytalanságai, az önköltség alatti alacsony értékesítési ár, az előreláthatóan is tartósan magas takarmányárak, a madárinfluenza és a vaddisznóállományban továbbra is jelenlévő ASP, továbbá az extrém módon megemelkedett építési és beruházási költségek és az emiatt „elértéktelenedő” beruházási támogatások miatt.

J. I.: A NAK és a MAGOSZ – a partnerszervezeteikkel együtt – több fórumon is jelezte a kormányzat felé, hogy az állattenyésztés és különösen a sertéságazat segítségre szorul, a problémák felvetése mellett konkrét javaslatokat is megfogalmazva. Ez nem csak magyar probléma, hanem valamennyi uniós sertéstartót érinti. Annak ellenére, hogy az Agrárminisztérium minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja az állattartókat, Brüsszel még csak napirendre sem hajlandó venni a kérdést, sőt a hazai támogatások kifizetéséhez sem ad szabad kezet. Már most látszik, hogy a sertéságazatban a nehézségek nem oldódnak meg gyorsan és áldozatok nélkül. Jelenleg a leghatékonyabb hazai sertéstartók is önköltség alatt kénytelenek értékesíteni, amit már nem bír el az ágazat. A fogyasztói árak persze nem csökkenek, ami azt mutatja, hogy egyes kereskedők most is extra profitra tesznek szert – még azon az áron is, hogy ezzel kivéreztetik a termelőket.

Talán csendesebb vizekre utazunk, ha áttérünk a növénytermesztésre, noha a műtrágyapiac felbolydulása e területen is még fejtörést okozhat. Véleményük szerint lesz elegendő és elérhető árú műtrágya?

Agy. B.: Az tagadhatatlan, hogy az elmúlt időszakban a világ műtrágyapiacán jelentős áremelkedés volt tapasztalható. Ennek egyik okozója a nitrogéntartalmú műtrágyák előállításához nélkülözhetetlen, és a költségek legnagyobb részét adó földgáz árának drágulása. Emellett a forint alacsonyabb árfolyama és a nemzetközi szállításoknak a koronavírus-járvány kapcsán helyenként és időnként fellépő akadályai is az áremelkedés irányába hatottak és hatnak. Ez azonban nem indokolna olyan mértékű növekedést, mint ami a magyar piacon végbement. A GVH vizsgálata szerint több hazai szereplő – köztük kiemelten a Nitrogénművek Zrt. és vállalatcsoportja – éveken át jogsértően akadályozta az árversenyt, valamint az importot. Korábban egy gazdálkodónak hektáronként 80 ezer forintjába került a műtrágya, jelenleg 250 ezerbe. Több tízezer magyar gazdának és fogyasztók millióinak okozott felbecsülhetetlen károkat a műtrágyapiaci kartellezés. A mezőgazdaságban a műtrágyák árának emelkedése jelentősen növeli a költségeket, ami a növénytermesztésen túl az állattenyésztésben, élelmiszeriparban is lecsapódik. A jelentős áremelkedés miatt sokan nem tudják majd elérni a kívánt termésszintet, ez további élelmiszer-drágulást vetít előre.

Mindennek tudatában felettébb felháborító az a magatartás és cinikusság, ahogy a Bige Csoport éveken át nyerészkedés céljából sarokba szorította a magyar gazdálkodókat és saját partnereit. Ráadásul a Nitrogénművek Zrt. tulajdonosa fenyegetésnek beillő nyilatkozatot tett a gazdák irányába, miszerint idén csak egy napig tervezik kiszolgálni a magyar vevőket, onnantól fogva májusig minden árut külföldre kötnek le. Vagyis aki azon a napon nem tud műtrágyát lekötni náluk, az jövő májusig nem is vásárolhat a monopolhelyzetben lévő cégtől. A MAGOSZ és a NAK egyetért az Agrárminisztérium álláspontjával, hogy a gazdálkodók érdekében minden lehetséges eszközt be kell vetni, biztosítani kell a hazai műtrágyaellátás biztonságát.

J. I.: Teljesen egyetértek Győrffy Balázzsal, megengedhetetlennek tartjuk a gazdákon való nyerészkedést! Nem kétséges: a műtrágyakirály által megszerzett milliárdok a gazdák és a fogyasztók pénzéből származnak. Számszerűsítve: a 7 éven át tartó kartellezés legalább 36 milliárd forint kárt okozott csak a magyar gazdáknak, és még nem is beszéltünk a többek között emiatt is elszálló élelmiszer-árakról. De Bige László ahelyett, hogy visszavett volna a nyerészkedő magatartásából, novemberi bejelentésével tovább tüzelte az egyébként is forró piacot: azzal a kijelentésével, miszerint idén csak egy napig tervezik kiszolgálni a magyar vevőket, nyílt fenyegetést fogalmazott meg a gazdák irányába. Utólag ezt cinikusan már csak „Black Friday” akcióként minősítette, de érdekes módon az adott időszakban – a bejelentésének köszönhetően – jelentősen emelkedett a műtrágyaár, úgy, hogy a gázárak ezzel egyidejűleg csökkentek! Minden politikai nézetkülönbség ellenére egy dolgot neki is pontosan tudnia kell: a tavaszi fejtrágyázás jelenleg csak részben biztosított, ami komoly hozamkiesést okozhat a gazdáknak, és ez idővel az élelmiszerárakban is megjelenik majd.

A betakarítási idényt lényegében lezárult az interjú november közepi elkészítésekor, hogyan értékeli az elért eredményeket? Hogy állnak a gazdálkodók az őszi vetéssel?

J. I: Az idei eredményeket jelentősen befolyásolta a kritikus időszakokban jelentkező aszály, ami komoly terméskiesést okozott főként a kukoricánál és a napraforgónál. Az egyik legszembetűnőbb tapasztalata az az idei rendkívül aszályos évnek, hogy jelentős hozamtöbbletet jelenthet, ha egy területet öntöznek. Öntözés nélkül a növénytermesztés jövedelmezősége radikálisan elmarad az öntözött területekhez képest, azt pedig már külön nem is kell hangsúlyozni, hogy vízpótlás nélkül ma már nincs kertészet, nincs vetőmagtermesztés és nincs csemege-vagy hibridkukorica termesztés sem.

Gy. B.: Betakarítás szempontjából az egyik legfontosabb az 1 millió hektáron vetett kukorica, amelyből 6 millió tonnát takarítottak be. A 6 tonna/hektáros hozam az elmúlt öt év átlagánál 26 százalékkal kevesebb, a betakarított mennyiség 65-70 százaléka az elmúlt évek termésének, de a hazai igények kielégítésére elegendő. A napraforgó 2,6 tonna/hektáros hozama 5-10 százalékkal gyengébb a tavalyi értékhez és az elmúlt öt év átlagához viszonyítva, így a 655 ezer hektáros területről összesen 1,7 millió tonna napraforgó került a raktárakba, ami lényegében megegyezik az elmúlt évek mennyiségével. A szója 63 ezer hektáros területéről 2,6 tonna/hektár hozammal 164 ezer tonna termést takarítottak be, ami megegyezik a tavalyi év eredményével, az elmúlt öt év átlagánál pedig 6 százalékkal alacsonyabb. Őszi búzából 960 ezer hektár a várható vetésterület, ami kb. 10%-al magasabb az egy évvel ezelőtti értéknél, az elmúlt öt év átlagával pedig megegyező nagyságú. Őszi árpát idén 261 ezer hektáron vetettek, amely a tavalyi értéknél közel 10%-al, az elmúlt öt év átlagánál pedig 18%-al magasabb. A nehézségek ellenére az idei betakarítási és vetési munkák sikeresek, az ország ellátása biztosított a 2022. évi termés megérkezéséig.

A termelők, függetlenül attól, hogy gyümölcstermelők, állattartók, vagy gabonatermesztők leggyakrabban a kiszámíthatatlan piacra panaszkodnak, van úgy, hogy költségeiket sem fedezi az árujukért felajánlott ár. Egy pozitív példa már volt idén a kiskereskedelemben, várható, hogy e téren lesznek még fejlemények?

Gy. B.: Az ALDI volt az első amely vállalta, hogy kifutó rendszerben, idén ősztől állandó frisshús készítményeit kizárólag magyar beszállítóktól szerzi be, majd tovább bővített magyar beszerzésű termékei körét: az áruházlánc az alapvető tejtermékeket magyar beszállítóktól vásárolja, amelyek kizárólag kiváló minőségű magyar tejet dolgoznak fel. Az alapvető tejtermékeknél 2021 decemberétől magyar tejet feldolgozó magyar beszállítóktól 65 árucikket szerez be a lánc. A konvencionális tej, trappista sajt, tejföl, kefir, natúr joghurt, rögös túró, túró rudi magyar tejből hazai feldolgozónál készült. Mennyiségekben kifejezve ez összesen 40 millió liter tejet, közel 1000 tonna rögös túrót, 2800 tonna trappista sajtot, mintegy 10 millió darab tejfölt, közel 7 millió darab kefirt és 3,5 millió darab natúr joghurtot jelent. Ezen felül a jövő év elejétől pedig a lánc üzleteiben kapható valamennyi tojás is csak magyar forrásból érkezik majd, ez azt jelenti, hogy minden típusú és kiszerelésű tojást, még a biotojást is magyar forrásból szerez be a német lánc. Ez évi közel 90 millió magyar tojást jelent.

Külön öröm, hogy a LIDL is feliratkozott azon kereskedelmi láncok listájára, amelyek állandó kínálatában szereplő baromfi és sertés frisshúsok kizárólag magyar beszállítóktól érkeznek. Ez azért is örvendes, mert a prémium minőséget képviselő termékek is hazai forrásból származnak majd, tovább öregbítve az hazai húsipar hírnevét.

Fagy, aszály, belvíz nagyjából mindhárommal találkozhatnak rendre a magyar gazdák. A Magosz egyik fő célja volt az öntözés kiterjesztése és az agárkárok csökkentése, lehetőleg egy kiterjesztett kárenyhítési rendszer bevezetésével. Milyen előrelépésekről lehet beszámolni e téren?

J. I.: Annak ellenére, hogy 3 balatonnyival több vizet engedünk ki az országból, mint amennyi befolyik hozzánk, évente mégis több tízmilliárd forintnyi kár keletkezik a mezőgazdaságban csak a vízhiány miatt. Az is jól ismert, hogy termőföldjeinknek csupán 1,5 százalékát öntözzük (jóval elmaradva az uniós átlaghoz képest), vízkészleteink kihasználtsága pedig alig 1/3-a annak, ami egyébként rendelkezésünkre állna. Tény, hogy az elmúlt időszakban fontos könnyítések történtek pl. a kutak engedélyezésében vagy a vízdíjak csökkentése terén, és komoly eredménynek tartom a Civaqua-projektet vagy a Keleti-főcsatorna kotrását, de a Homokhátság vízpótlása terén is jelentős fejlesztések következnek. A Nyírség vízpótlása projekt esetében a tanulmányterv már elkészült és a kiviteli terv kidolgozása is megkezdődött, ez a beruházás egyébként a teljes régió felszíni vízből történő ellátását megoldhatja. Az öntözött területek megduplázásához azonban további érdemi lépésekre van szükség. Látni kell azt is, hogy az öntözésfejlesztés kérdése nem egy év alatt fog megoldódni, de egy hosszú távú, kiérlelt koncepcióval és megfelelő pénzügyi források biztosításával már középtávon is megduplázhatnánk az öntözött területek arányát. Ez 100 ezer hektár új terület öntözésbe vonását jelentené, de termelői igény ennek akár a duplájára is lenne. Meggyőződésem, hogy az öntözésfejlesztés, a vízpótló rendszerek bővítése kifejezetten állami feladat. Nagy kérdés a csatornaszakaszok karbantartása, üzemeltetése is: a közel 100 ezer folyamkilométer csatornaszakasz fele ugyanis önkormányzati vagy magántulajdonban van, amit sajnos igen sok esetben elhanyagolt állapot jellemez. Az öntözésfejlesztés terén viszont csak rendszerszintű megoldásokban lehet gondolkodni. Éppen ezért, teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy ha valaki nem hajlandó rendben tartani az általa tulajdonolt csatornaszakaszt, akkor az állam vagy az abban érdekelt gazdálkodó akár ingyenesen is átvehesse a csatorna üzemeltetését. Fontos az is, hogy a mezőgazdaság vízpótlása terén elsősorban a felszín feletti vizekben kell gondolkodni, de azt a gazdát sem szabad ellehetetleníteni, aki – felszíni vízfolyás hiányában – csak kutakból tud öntözni.

Soha nem látott mennyiségű pénzügyi forráshoz férhetnek hozzá a gazdálkodók és élelmiszeripari vállalatok. Meglátásuk szerint mindezt igénybe is tudják venni, s milyen változásokat hozhat az adott területeken?

Gy. B. A 80 sázalékos nemzeti társfinanszírozás nyomán biztosított 4265 milliárd forint soha nem látott méretű tőke-injekció a magyar agrárium számára. A döntés a 2014-2020 közötti Vidékfejlesztési Program forrásainak megháromszorozását jelenti. A Vidékfejlesztési Program keretében, a megemelt társfinanszírozással csak 2021-ben és 2022-ben annyi támogatás jut az agráriumnak, mint 2014 és 2020 között összesen. Az Európai Unió történetében is példa nélküli, hogy egy ország ekkora forrástömeget biztosítson az agrár- és élelmiszergazdaságnak. Az elmúlt hónapokban megjelent pályázatok egyebek mellett az állattartó telepek, kertészeti üzemek, élelmiszerfeldolgozó üzemek fejlesztésére vonatkoznak, de például pályázatok segíti a mezőgazdasági termelők digitális átállását és precíziós gazdálkodását is. Ahhoz, hogy szintet ugorjunk, a feldolgozóipar erősödésére van szükség. Ezért a támogatások egy jelentős része az élelmiszeriparban csapódik le, soha nem látott mértékű beruházási támogatások formájában.

Szükség is lesz a fejlesztésekre, hiszen a magyar élelmiszergazdaságnak állnia kell a sarat, az élelmiszeripari vállalatoknak le kell dolgozniuk azt a versenyhátrányt, amit a Magyarországon működő üzletláncok okoznak. Ehhez azonban a lakosság megnyerésére is szükségünk van. Át kell pozícionálnunk a hazai élelmiszerekkel kapcsolatos felfogást. A magyar élelmiszer kiváló minőségű – közös felelősségünk ennek tudatosítása.

Végezetül a Magosz és NAK által naggyá tett Magyarok Kenyere Programmal kapcsolatban érdeklődnék, hogy milyen eredményeket ért el idén és milyen folytatás jósolnak a programnak?

Gy. B.: Nagy siker volt, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt a felajánlók száma és a felajánlott búza mennyisége is. Általában a felajánlások is egyre szélesebb területet öleltek fel, 2019-ben például első alkalommal számítástechnikai eszközök is érkeztek, amelyek egy gyermekotthona kerültek. 2020-ra a rossz időjárás, és a koronavírus járvány ellenére ezer tonna feletti mennyiségű búza, 46 tonna egyéb termény és 6 874 500 Ft pénzadomány gyűlt össze, 8735 adományozótól, amelyből 681 adományozott intézmény részesült. A felajánlott mennyiség 2021-re tovább nőtt és egyebek közt már pénzadományok, illetve a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásával is lehet segíteni a célkitűzések elérését. A beérkezett vetőmag- illetve egyéb terményadományok, valamint a szervezőknél felhalmozott tudásbázis segítségével a kezdeményezés egyre komplexebb támogatást tud nyújtani a rászorulók számára.

J. I. : Nem csak eredményes, hanem lelkiekben is emelkedett évet zártunk. Az Összeöntés Ünnepén, Ópusztaszeren együtt ünnepelt a Kárpát-medence teljes gazdatársadalma, sőt eljöttek hozzánk a diaszpórában élő magyarok képviselői is. Az adományozó ünnepségünkön immáron sokadik alkalommal köszönthettük fővédnökként a köztársasági elnök feleségét, Herczegh Anita asszonyt és eljött hozzánk Böjte Csaba testvér is a gyermekotthon lakóival. A Magyarok Kenyere nem csak annak a százezer rászorulónak jelent testi és lelki táplálékot, hanem annak a sok ezer magyar gazdának is, aki adományával csatlakozott a jótékonysági programhoz. A vetőmag-adományok mellett már egy ottani fajtakísérlet előkészítésén is dolgozunk a kárpátaljai gazdákkal. Munkájukat, a támogatások hatékonyabb felhasználását azzal a hatalmas tudásbázissal is segíthetjük, amely a Kamaránál és a MAGOSZ-nál rendelkezésünkre áll, hiszen a tudásra még a legszigorúbban őrzött határon sem kell vámot fizetni!

Dénes Zoltán

Az interjú a Naklap decemberi számában jelent meg.