Nagyot fordult velünk a korábbi világunk, hiszen a szomszédunkban háború van. Az Európai Unió egyre több szankciót vezet be Oroszországgal és Fehéroroszországgal szemben, miközben a Magyarországra menekülők száma már a kétszázezret közelíti. Ezek az események mindent felülírni látszanak. Mire számíthat a magyar mezőgazdaság egy ilyen helyzetben?
Rendkívüli időket élünk. Az ilyen időkben hideg fejre, vagy ahogy mondani szoktuk, stratégiai nyugalomra van szükség ahhoz, hogy a magyar érdeket ne veszítsük szem elől. Most az a legfontosabb, hogy kimaradjunk ebből a konfliktusból, hogy Magyarország békéjét és biztonságát meg tudjuk őrizni. Magyar érdek az is, hogy ennek a háborúnak az árát ne a magyar emberekkel, ne a magyar gazdákkal akarják megfizettetni. Ebből az alapállásból kell megnéznünk, hogy mik ennek a háborúnak a magyar agráriumot várhatóan érintő gazdasági hatásai. Mi mindig is abban voltunk érdekeltek, hogy minél több és minél élénkebb kereskedelmi kapcsolatunk legyen világszerte. Most új világrend van születőben, amely nem a régi szabályai szerint fog működni. A háború a korábbi kereskedelmi kapcsolatainkat vissza fogja vetni. Kiemelt nehézséget jelent ebben a helyzetben a magyar agrárium számára a keletről jövő import, különösen a műtrágya és a takarmány várható kiesése, de legalábbis szűkülése. Az energia drágulása és az árfolyamváltozás sem fogja könnyíteni az életünket. Éppen ezért támogatjuk a béke irányába tett nemzetközi erőfeszítéseket, és nem engedjük, hogy a szankciós politika kiterjesztése tovább sújtsa a magyar gazdaságot és növelje az energiaárakat.
Az elmúlt években egyre többen költöztek vidékre, és ez a trend várhatóan folytatódik. Egyre többeknek nyújt biztos megélhetést a magyar agrár- és élelmiszeripar. Véleménye szerint minek köszönhető mindez?
A magyar vidék nem valaminek a széle, hanem az ország közepe, ezért gondos odafigyelést igényel és minden támogatást megérdemel. 2010-ben arra vállalkoztunk, hogy talpra állítjuk a magyar mezőgazdaságot, és az első fontos lépéseink között szerepelt, hogy fel kellett számolnunk a korábbi vidékellenes baloldali politika örökségét, vagyis a munkalehetőségek megszűnését, a vidéki elvándorlást, a magyar termőföld külföldi kézre játszását és az élelmiszeripar kiárusítását. A baloldal politikai ellenfélként tekintett a vidéki emberekre és az agráriumból élőkre, ezért mindent meg is tett azért, hogy nehezítse az életüket. Egy árulkodó adat: a mezőgazdaság kibocsátása 2004 és 2010 között 20 százalékkal csökkent. 2010 után ezért megalkottuk Európa egyik legszigorúbb földtörvényét, tudatosan fejlesztettük a hazai élelmiszeripart, háromszorosára növeltük a vidékfejlesztési támogatásokat és megvédtük a magyar gazdák érdekeit Brüsszellel szemben. Támogatjuk a falusi és a kistelepülési életformát választó fiatal családokat is. A vidék az elmúlt évtizedben vonzóbbá vált, mint amilyen korábban volt. Ugyanakkor a vidék népességmegtartó erejével nem állunk jól. Van még tennivaló bőven, de elszántak vagyunk.
Az ország szuverenitásának biztosítását is jelentette a termőföld magyar kézben tartása, de vidék értékét mégis elsősorban maga az ember, a földet megművelő, a termést feldolgozó, a kemény munkát vállaló helyben lakók jelentik. Mi lehet a biztosíték arra, hogy ők helyben maradva, európai színvonalú életvitel folytathatnak?
Ahhoz, hogy a vidék megtartó ereje növekedjen, még a legviharosabb időkben is, kiszámítható és kedvező gazdasági környezetet kell biztosítanunk gazdálkodóink számára. Itthon és külföldön is azért harcolunk, hogy a minőségi magyar élelmiszer minél több helyre eljusson, legyenek minél biztosabb értékesítési piacok. Az erős nemzetközi versenyben úgy leszünk nyertesek, ha hatékonyabbak és szervezettebbek vagyunk a többieknél. Ezért döntöttünk úgy, hogy 80 százalékban biztosítunk kiegészítő finanszírozást a nemzeti költségvetésből az uniós vidékfejlesztési források mellé. Ez azt jelenti, hogy 2027-ig a nemzeti, az uniós és a várható magánbefektetői forrásokkal együtt 9.000 milliárd forint jut a magyar mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a vidéki települések fejlesztésére, amivel megháromszorozzuk az eddigi forrásokat, és aminek révén modernizálni tudjuk a magyar mezőgazdaságot. Közben a Magyar Falu Program segítségével megújítjuk falvaink óvodáit, orvosi rendelőit, egyéb szolgáltató intézményeit, közösségi tereit és közútjait, ami reményeink szerint olyan életminőséget teremt a kistelepülésen élők számára, hogy az elvándorlás megszűnik, majd meg is fordul.
Tíz évvel ezelőtt alig volt olyan ágazat a mezőgazdaságon belül, ahol éppen nem tüntetésre készültek, mi lehet a titka az immár évtizede tapasztalt agrárbékének? Hogyan teljesített ebben az időszakban a mezőgazdaság?
A baloldali kormányzás alatt az agrárágazatot igen erős feszültségek jellemezték, ami a rossz kormányzati teljesítményükre volt visszavezethető. Mi ezzel szemben már ellenzékben szövetséget kötöttünk a gazdatársadalommal, és ennek köszönhető, hogy 2010 után a mezőgazdaság újra stratégiai ágazattá vált. A szoros együttműködés révén minden időjárási és piaci nehézség ellenére 2010 óta kétszeresére nőtt a mezőgazdaság teljesítménye, nő a versenyképességünk és sorra dönti korábbi rekordjait az agrárexport. Ezek fontos eredmények, van mire építeni a jövőt. Az a javaslatunk, hogy ezen az úton menjünk előre, és ne forduljunk hátra. Senkinek sem lenne jó vidéken a kudarcos Gyurcsány-Bajnai-korszak visszatérése.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alakuló ülésén azt mondta, hogy a szervezet a magyar jövő egyik oszlopa. Meglátása szerint mennyire váltotta be az akkori reményeket a kamara?
A kamara létrehozásával a magyar politikai élet egy régi adósságát sikerült törleszteni. A Fidesz-KDNP 2006-ban kötött szövetséget a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével. Természetes volt, hogy kormányra kerülve szövetségünket magasabb szintre helyezzük, és az agrárium érdekképviseletét közjogi rangra emeljük. Ennek az elhatározásnak az eredménye a NAK. Az agrárkamara eddigi működése bebizonyította, hogy jól képviseli a vidéken élők, az agrárium érdekeit. Közösen dolgoztuk ki a családi gazdaságok és őstermelők megújításának koncepcióját, közösen védjük a magyar termőföldet, és az agráriumot érintő stratégiai ügyekben is együttműködünk. Másként nem is tudnánk eredményesek lenni.
Mennyire veszélyeztetik a mostani klímavédelminek mondott brüsszeli tervek a már elért hazai eredményeket?
Vidéki emberként én is híve vagyok a környezeti fenntarthatóság eszményének, de a brüsszeli „méregzöld” politika átgondolatlan, elvakult és ezért kártékony. Már látható, hogy mit fog ez okozni: egekbe emelkednek az energiaárak. Újra kell gondolni a terveket. A klímapolitikában világossá kell tennünk, hogy a nagy szennyezőknek kell viselniük a terheket, és nem szabad megengedni Brüsszelnek, hogy áthárítsa ezeket a terheket a magyar lakosságra és a magyar gazdákra. Magyarország elkötelezett a klímavédelem mellett, jól is állunk a zöldítési terveink megvalósításában, de nem lőhetjük lábon saját magunkat. Szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy az élelmiszerellátás ugyanúgy stratégiai kérdés, mint a klímapolitika. Ez háborús időkben hatványozottan így van.
Áprilisban választások lesznek, mire számíthat a magyar vidék, ha újabb négy évre bizalmat szavaznak a jelenlegi kormánypártnak?
A vidéki levegő hazafivá teszi az embert, és nekünk hazafiakra van szükségünk ahhoz, hogy Magyarországot a XXI. század nyertesévé tegyük. A vidéket tehát nem másodrangúként, hanem szövetségesként kell kezelnie a kormánynak. Az elmúlt 12 évben bebizonyítottuk, hogy ez a szövetség életképes, ezért most megújítottuk, közösen tűztünk ki új célokat, amiket együtt szeretnénk megvalósítani, és szoros egységben dolgozunk azért, hogy az eddigi eredményeinket meg tudjuk védeni. Kihívásokkal teli korban élünk, amikor sokat és keményen kell harcolni a magyar érdekekért. Ebben a helyzetben a baloldal visszatérése olyan csapás lenne, amit nem tudna kiheverni az ország. Nagy veszélyek idején pedig igazán csak a nagy győzelem segít. Ezért mi arra készülünk, hogy nagy győzelmet aratunk. Ehhez kérjük minden vidéki magyar ember támogatását.
Szerző: Dénes Zoltán
Az interjú a NAKlap márciusi számában jelent meg.
