Az Országgyűlés még július végén szavazta meg a vízgazdálkodási törvény vízkivételekkel összefüggő módosítását, amely szerint nem kell engedélyeztetni, sem bejelenteni a 80 méternél sekélyebb, és csupán a házi vízigényt kielégítő kutakat. Ezzel Áder János államfő nem értett egyet, és a módosítást előzetes normakontrollra küldte az Alkotmánybíróságnak. Úgy vélte, a törvényhozó nem indokolta meg, miért kell eltérni a hatályos szabályozástól, miszerint ma Magyarországon 50 méter a talajvízbázis mélységi határa, és eddig a mélységig engedéllyel vagy bejelentési kötelezettség mellett fúrhatók mezőgazdasági célú vízkivételt biztosító talajvízkutak.
Az AB augusztus végi határozatában helyt adott a kifogásnak. Megállapította: az elfogadott, még ki nem hirdetett módosítás nincs összhangban az Alaptörvénnyel. A felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelme, valamint a vízhasználat jövő generációk érdekeit is figyelembe vevő szabályozása az Alaptörvényből következően az állam elsődleges kötelezettsége. A törvénymódosítás céljai, vagyis az állampolgárokat sújtó felesleges adminisztratív terhek csökkentése, illetve az ellenőrzés hatékonyságának növelése más módon is elérhetők.
Többek között ez a téma is szóba került a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a MAGOSZ szeptember 19-i közös elnökségi ülésén, amelyen megjelent Áder János is. Mint Győrffy Balázs, a NAK elnöke az ülést követő sajtótájékoztatón megjegyezte, az államfő igyekezett leszögezni, és a kamara vezetőségét és rajtuk keresztül a gazdákat is megnyugtatni: a kezdeményezéssel nem a gazdálkodók ellen volt, nem a munkájukat, az öntözést akarta nehezíteni, csupán a törvénnyel kapcsolatos jogi aggályait fejezte ki. A sajtótájékoztatón Jakab István, a MAGOSZ elnöke, az Országgyűlés alelnöke megjegyezte, az AB döntése után a módosítással a parlament az őszi ülésszakán foglalkozik majd újra.
Győrffy Balázs hozzátette, Áder Jánossal egyetértettek abban, hogy az öntözésnek nincs alternatívája, a mezőgazdaság fejlődésének létfeltétele, és ezt lehetőleg a felszíni vizekkel kell, fenntartható módon végezni.
– A kamara felmérése szerint a mostani 80-100 ezerrel szemben 270 ezer hektárnyi területen lenne igény öntözésre. Azonban ennek kivitelezését több tényező is nehezíti. Nincs elég felszíni víz, a beruházásokat segítő pénzforrás is kevés, ráadásul drága is kivitelezés, a birtokszerkezet sem előnyös, valamint a vízjogi engedélye kiváltása is hosszadalmas és sokba, mintegy kétmillió forintba kerül. Konszenzus volt a köztársasági elnökkel abban, hogy e tényezők jelentős részén állami beavatkozással lehet változtatni – magyarázta a NAK vezetője.
Jakab István hozzátette, szintén egyetértés volt arról, hogy a meglévő fúrt kutakat nyilvántartásba kell venni, újakat pedig csak vízügyi-vízgazdálkodási szakember bevonásával legyen szabad létesíteni. Úgy vélte, voltaképpen mindegy, hogy egy kút 50 vagy 80 méter mélységből hoz fel vizet, a lényeg, hogy az vízügyi szempontból hosszú távon működtethető és fenntartható legyen. Mint mondta, a fúrt kutakból a vízkivételt csak akkor lehet megtiltani, ha a felszíni vizekből megoldható az öntözés, és a tiltásig átmenetet kell biztosítani kell a gazdálkodóknak.
A NAK elnöke a gondolatmenet folytatva elmondta, örömteli, hogy a kormány számára fontos az öntözés, az öntözésfejlesztés, amit jelez egyfelől, hogy a kamara által kezdeményezett tárcaközi egyeztetések folyamatosak, másfelől, hogy megjelent a hazai vízgazdálkodás öntözési célt szolgáló fejlesztési javaslatairól szóló kormányhatározat, amely nevesíti a feladatokat, és amely egyúttal az előkészítésre, tervezésre, kivitelezésre 2020-2030 között évente maximum 17 milliárd forrást biztosít. – Ez a 170 milliárd forint látható változásokat idéz majd elő – tette hozzá Győrffy Balázs.