A világ népességének egyötödét adó, ámde a Föld termőterületének mindössze 10 százalékát birtokló Kína új rizsfajtát fejlesztett ki, hogy csökkentse a hazai élelmiszer importfüggőségét – számolt be a South China Morning Post. Miközben nő Kína gabonafogyasztása, és az ország egyre gazdagabbá válik, az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt aggasztó hatásai, valamint a jelenlegi geopolitikai helyzet arra sarkallta a kínai kutatókat, hogy olyan rizsfajtát fejlesszenek ki, amely ellenállóbb a sós vízzel szemben. Bár a tengervizes rizst eddig főként kísérleti földeken ültették el, várhatóan hamarosan beindul a kereskedelmi célú termesztés.
Az észak-kínai Jinghai körzet nem éppen rizstermesztő paradicsom; a Bohai-tenger partja mentén fekvő földek nagy része sós, lúgos talajú, ahol a növények nem tudnak megélni. Tavaly ősszel Jinghai mégis 100 hektáron termelt rizst, és hektáronként 4,6 tonna terméshozamot mértek, ami magasabb, mint a hagyományos rizsfajták országos átlaga.
Az új rizsfajtától a tengerszint emelkedése, a növekvő gabonakereslet és az ellátási lánc megszakadása által veszélyeztetett élelmezésbiztonság erősítését remélik. Kína importja ugyanis egyre kevésbé megbízható; a globális felmelegedés és a geopolitikai feszültségek miatt a hazai élelmiszerbiztosításának módjait kereste, és meg is találta.
A vetőmagok a mezőgazdaság „chipjeiként jellemezte az új fajtát Wan Jili, a Qingdao Só-Alkalitűrő Rizs Kutató és Fejlesztő Központ egyik vezetője, párhuzamot vonva a félvezetők új technológiák kifejlesztésében játszott döntő szerepe, valamint az USA és Kína között folyó kereskedelmi háborúban betöltött szerepük között. Kína kutatói már az 1950-es évek óta tanulmányozzák a sótűrő rizst, a ”hibridrizs atyjaként„ pedig Yuan Longping-et tartják számon, aki az 1970-es években a nagy hozamú hibridrizsfajtákkal kapcsolatos munkájának köszönhetően növelte a gabonatermést és milliókat mentett meg az éhezéstől. A kutató állítása szerint
80 millióval több embert tudnánk etetni a sótűrő rizzsel.
Az éghajlatváltozás miatt pedig most még sürgetőbb az élelmiszerellátás. Kína part menti vizei az elmúlt 40 évben a globális átlagnál gyorsabban emelkedtek. Akár 59 centiméterrel is emelkedhet a tengerszint az évszázad végére az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület szerint. A sótűrő rizs sikeres nagyüzemi termesztése viszont lehetővé tenné az ország számára, hogy a térség egyre sósabbá váló földjeinek nagyobb részét hasznosíthassa.
Kína most egy másik, az élelmiszertelmelést biztosító módszert is keres. A talaj sótartalmának ellenálló gabonafajták kifejlesztésén is dolgoznak – tájékoztatott Zhang Zhaoxin, a kínai mezőgazdasági minisztérium kutatója.
A kínai tudósok szerint az egykor meddőnek tartott földeket termőföldekké lehet alakítani, amelyeken gabonát termelhetnek. Az ország mintegy 100 millió hektárnyi, Egyiptom nagyságú földje magas sótartalmú és lúgos A szántóföldek száma pedig 2009 és 2019 között 6 százalékkal csökkent az urbanizáció, a környezetszennyezés és a műtrágyák túlzott használata miatt. A sós talaj hasznosítása érdekében a gazdák hagyományosan nagy mennyiségű édesvízzel hígítják a földjeiket. Ez a módszer azonban hatalmas mennyiségű vizet igényel és gyakran nem javítja eléggé a terméshozamot ahhoz, hogy gazdaságilag megtérüljön.
