Egyre többen választják a vidéki életet, meglátják benne a boldogulás lehetőségét: tavaly a fővárosból több mint 16 ezer, a többi városból pedig 2600 honfitársunk költözött el, mindeközben a községekben élők száma 19 ezerrel nőtt. Ezek a számok is azt bizonyítják, hogy az emberek egyre jobban elvágyódnak egy természetközelibb életforma felé – olvasható Nagy Istvánnak az Origo.hu oldalán megjelent cikkében.

Fontosnak nevezte, hogy a vidékre ne úgy gondoljunk, mint a város ellentétpárjára, és ne is úgy, mint kiszolgáló egységére, hanem úgy, mint nélkülözhetetlen partnerre, egy stabil hátországra. 2010 ebből a szempontból fordulatot hozott, mert az azóta hivatalban lévő polgári-nemzeti kormány gondolkodásának középpontjában mindig is egy kiegyensúlyozott, a főváros-vidék funkcionális munkamegosztásán alapuló Magyarország állt.

Nagy István szerint Magyarország kormányának elkötelezett célja, hogy a „Megújuló vidék, megújuló agrárium„ program keretében történelmi léptékű fejlesztési lehetőséghez juttassa és megerősítse a vidéki térségek gazdaságát és közösségeit, a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Az ország teljesítménye már lehetővé teszi, hogy új alapokra helyezzük a vidékfejlesztést. Nem túlzás azt kijelenteni, hogy elszalaszthatatlan lehetőséget jelentenek a magyar vidék számára az Európai Unió közös agrárpolitikájának kereteit jelentősen kitágító, a nemzeti költségvetésből 80 százalékkal kiegészített, 4 265 milliárd forint értékű vidékfejlesztési források. Nincs Európában hasonlóan magas arányú nemzeti társfinanszírozás – írta. Ezzel a döntéssel a kormány megháromszorozta a vidékfejlesztésre fordítható összeget.

Amennyiben a tervezett fejlesztések megvalósulnak, úgy a szaktárca számításai szerint 46 százalékkal emelkedhet a mezőgazdasági és élelmiszeripari kibocsátás.

Amire nekünk nagyon oda kell figyelni – folytatta az agrárminiszter – az az, hogy ezzel a tekintélyes mennyiségű forrással maradandó hatást érjünk el, amiben szerencsére partnereink a gazdálkodók. Őket kell segítenünk olyan pályázatok kiírásával, amelyek alapvetően arra ösztönzik őket, hogy jövőbe mutató, technológiailag előre vivő fejlesztéseket valósítsanak meg. Így biztosan jól járnak akkor, amikor az 50 százalékos önerőt melléteszik egy-egy projekt finanszírozásának akár hitel, akár saját forrás formájában.

Kitért arra is, hogy szemünk előtt zajló negyedik ipari forradalom, amelynek hatása alól az agrárium sem vonhatja ki magát. A digitális technológia alkalmazása és a mesterséges intelligencia elterjedése jelenti a következő fázisát a mezőgazdaság fejlődésének. A technológiai modernizáció így elkerülhetetlen, amiből az következik, hogy annak időbeli lefutása dönti el, hogy ebből versenyelőny vagy versenyhátrány keletkezik-e.