Az első hetekben nem tudják követni anyjukat, így az elfekteti őket, amíg táplálkozik, vagy ha veszélyt érez. Megpróbálnak a környezetükbe olvadni, mozdulatlanok akkor is, ha közel megyünk. Ha hozzájuk érünk, az emberszag rajtuk és környezetükön marad, és anyjuk nem gondozza őket tovább. Így vagy éhen halnak, vagy ragadozók – róka, aranysakál, kóbor kutya – prédájául esnek.

Fontos, hogy a kutyatartók ilyenkor a szokásosnál is jobban ügyeljenek kedvenceikre, hiszen ha az eb megkerget egy vemhes sutát vagy tehenet, az vetéléshez, sőt pusztulásához vezethet, emellett a kutyák a szaporulatban is kárt tehetnek.

Ha a gida, borjú egyértelműen sérült, vagy veszélyben van (pl. kaszálón találjuk), az ott illetékes vadásztársaságot értesíthetjük, elérhetőségeit a legegyszerűbben a rendőrségtől vagy a települések önkormányzatától lehet megtudni. A természetes környezetből felelőtlenül elhozott kicsinyek, amelyek mentőhelyekre vagy a vadgazdálkodóhoz kerülnek, nehezen tarthatók életben, így semmiképp se cselekedjünk anélkül, hogy hozzáértőkkel beszélnénk! Emellett az élő vad az állam tulajdona, így aki elviszi, a Btk. értelmében lopást követ el.