Épphogy kezdett felocsúdni a világ a koronavírus-járványból, jött az ukrajnai háború, ami sok mindent átrajzolt, az egész kontinenst érintik a gazdasági hatások. Nem mehetünk el a kérdés mellett: az Európai Unió szakpolitikája megfelelően tudja kezelni a helyzetet?
– A koronavírus-járvány az elmúlt két évben komoly kihívás elé állította a gazdaságot, az agráriumot is, hatásai még idén is érezhetők. Ugyanakkor ebben a kétéves időszakban bebizonyosodott mindenki számára, hogy a mezőgazdaság és élelmiszeripar kiemelt stratégiai jelentőségű, és hazánkban erős, meghatározó ágazat, amelyre a jövőben is alapozni lehet és kell.
A háborús helyzetből adódó mostani körülmények között kiemelten fontosnak tartom, hogy biztosítsunk minden olyan feltételt a gazdálkodóknak, az élelmiszerágazat szereplőinek, amelyek segítségével megőrizhetik versenyképességüket. Korábban is folyamatosan hangoztattuk, de már talán egyre több uniós zöld bürokrata is megérti: mindenképp újra kell értékelni az uniós Zöld Megállapodásban előirányzott, a termelést jelentősen korlátozó, viszont az üvegházhatású- gázkibocsátást érdemben nem csökkentő elvárásokat. Minden nemzet alapvető stratégiai érdeke az élelmiszer-ellátás biztonsága, az Európai Bizottság extenzifikáció, termeléscsökkentés felé vezető útja nem fenntartható, nagyon nem jó irány. A környezeti szempontok túlzó – és szakmai alátámasztást mellőző – értékrendszere kitetté teszi az EU-t, gazdaságilag és élelmiszer-biztonsági szempontból kiszolgáltatottá válna minden uniós ország azzal, hogy a mezőgazdasági termelés nagy részét gyakorlatilag kiszerveznék. Az orosz-ukrán háború – amely rövid és közép távon akár élelmiszerhiányt is hozhat -, illetve a világjárvány okozta ellátási zavarok még inkább rávilágítanak az EU zöldforradalmának veszélyeire, ezt számos tanulmány is alátámasztja. Kezdeti lépésként sokat jelent, hogy átmenetileg enyhülnek a zöldítési követelmények, a parlagként bejelentett területeken megkötés nélkül termeszthető növénykultúra. Ez azonban csak egy lépés, teljes irányváltásra van szükség, amit más európai agrárszervezetekkel együtt folyamatosan hangsúlyozunk, és még hangosabban fogjuk hallatni a hangunkat.
Hazánkban a rendszerváltást követő két évtizedben megoldatlan volt az agrár- és élelmiszeripar megfelelő szintű képviselete, erre alakult meg kilenc éve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Ha csak az osztrák agrárkamarát nézzük, nagyjából százéves lemaradást kellett behozni. Sikerült ennyi idő alatt egy stabil szervezetet felállítani?
– A NAK 2013 tavaszán jött létre, és határozottan kijelenthető, hogy az azóta eltelt évek során meghatározó, kiemelt, megkerülhetetlen, az agrár- és élelmiszergazdaságot, valamint a vidékfejlesztést teljesen átfogó szervezetté vált. Mintegy húsz vezető szakmai szervezettel működünk szorosan együtt évek óta, a közös célunk továbbra is az, hogy a kihívásokra gyorsan és határozottan reagálva, együttesen, közös erővel képviseljük az ágazat érdekeit. Az összefogás eredményeként a NAK – és ezáltal partnereink, tagjaink is – olyan eredményeket ért el, amelyek elképzelhetetlenek lettek volna egy erős köztestület nélkül, és amit az elmúlt időszakban a pandémia alatti helytállás is bizonyított.
Azaz eredményes a közös munka?
– Egyértelműen sikeres a munkánk, aminek az egyik kulcsa az, hogy összehangoltan végezzük tevékenységünket, ezt a megyei és országos szakmai osztályok működése is segíti. A tavaly decemberi kamarai küldöttgyűlésen csak a 2021-es közös eredményeink rövid felsorolása is tíznél több oldalt tett ki, azaz sok-sok nagy volumenű és kisebb eredményről is beszámolhatunk. A társszervezetekkel folyamatosan együttműködtünk az elmúlt években, ami számos, a gazdálkodókat, az élelmiszeripart és az erdőgazdálkodókat segítő eredményt hozott.
A termékpályák szereplőinek összehangolása, a hatékony jogszabályalkotás, a hazai termékek erősítése, a hatványozottan növekvő támogatások, a gazdaságátadás könnyebbé tétele, a családi gazdasági egyszerűbb működési és kedvezőbb adózási formák – csak hogy néhányat említsek. A NAK-nál alapelv, hogy törekszünk a széles körű, folyamatos párbeszéden alapuló szakmai együttműködésre, annak tudatában, hogy csak együtt lehetünk sikeresek, együtt még nagyobb erőt képviselünk. A kamara a jövőben is ennek szellemében végzi a munkáját, mindannyiunk céljaiért, konszenzusra törekedve, tagjaink érdekeit képviselve.
A falugazdász-hálózat az egyik legjobb gazdákat segítő szervezet az egész Európai Unióban, nagy utat járt be, míg ide elért, pedig volt idő, amikor szinte fel is akarták számolni. Hogy jutottunk idáig?
– Való igaz, a falugazdász-hálózatot korábban – alaptalanul – fel akarták számolni. Balliberális politikusok azt mondták, hogy nincs szükség rájuk. Azonban a falugazdász-hálózat egy olyan vívmány, amit meg kellett óvnunk, és a jövőben meg is fogunk erősíteni. Főként a kis-közepes gazdaságok eredményességéhez országszerte jelentősen hozzájárul a mintegy 600 falugazdászunk. Amellett, hogy több mint 1600 ügyfélfogadási ponton állnak tagjaink rendelkezésére, telefonon is folyamatosan segítséget nyújtanak, tájékoztatást és tanácsokat adnak. Nem is beszélve arról, hogy évente több mint 110 ezer egységes kérelmet adnak be, segítve ezzel a források lehívását – teszik ezt ezekben a hetekben is.
A kormánnyal az elmúlt hónapban újították meg az együttműködési megállapodásukat, mennyire mondható sikeresnek a kamara lobbizása a kormánynál, milyen szintű az együttműködés?
– Felemelő érzés volt számomra, hogy kétezernél több gazdatársam vett részt azon a nagyszabású március eleji rendezvényen, ahol Orbán Viktor miniszterelnök úrral megerősítettük a NAK és a Kormány közötti stratégiai együttműködést, ahogy a MAGOSZ és a Kormány közötti együttműködést is. Határozott kiállás volt ez egymás mellett, a gazdák erőt és egységet mutattak.
Olyan összefogás ez, amely jól működik, nem üres ígéreteken, hanem valódi cselekvésen alapul, nem kompromisszumok tartják életben, hanem közös célok. Ennek a szövetségnek eddig is komoly hozadéka volt, és van alapunk a bizakodásra, hogy még többet ki tudunk hozni belőle. Mint miniszterelnök úr nemrég mondta – és szívünkből beszélt –: nem érdeke Magyarországnak, hogy föladjon egy olyan fantasztikus civilizációs örökséget, mint a magyar falu rendszere. Az elmúlt 12 év vidékpolitikája ennek a kormányzati hozzáállásnak a jegyében zajlott. A vidék jövője szempontjából kiemelten fontos az agrárium stabilitása. Hazánk egyértelműen széles körű önellátásra törekszik, hogy minél kevésbé függjünk bárkitől és bármitől. Az agráriumnak kiemelt helye van a nemzetstratégiai gondolkodásban.
A Vidékfejlesztési Program jelentősen megemelt nemzeti társfinanszírozása mit hozhat a jövőben?
– Évek óta azon dolgozunk, hogy a gazdálkodók, illetve az élelmiszeriparban tevékenykedők a legjobb eredményeket tudják elérni. Ez a tevékenységünk azért is tudott sikeres lenni, mert volt és van hozzá támogató kormányzati akarat. A kormány érti és érzi a vidéket, megbecsüli az agráriumot és az abból élőket. Olyan fajsúlyos döntések születtek az agrárium érdekében, amelyek a világ élvonalába emelik a hazai agráradózást, vagy éppen a vidékfejlesztési források mértékét. A NAK – tagsága érdekeit szem előtt tartva – elsőként hangsúlyozta, és 2018-as stratégiai javaslatcsomagjába is belefoglalta a nemzeti társfinanszírozás növelésének szükségességét. Annak 80 százalékra emelése közös sikerünk, történelmi jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Forradalmi változások zajlanak az agrártechnológia terén, az a gazdaság, amelyik nem fejleszt, nem digitalizál, nem automatizál, lemarad. A feldolgozottsági fokot ugyancsak növelni kell. A bőséges forrás, amely az agráriumba áramlik, garancia arra, hogy a magyar agrár- és élelmiszergazdaság stabilizálódik, izmosodik, növeli a versenyképességét. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a jövő agráriumát építjük!
A NAKlap lapozható formában ezen a linken keresztül is elérhető.
