Kezdetben volt a telefon, a toll meg a papír, ma meg már webes alapon, több csatornán keresztül történik az mezőgazdasági termelőktől és az élelmiszeripai szereplőktől az adatgyűjtés. Az elején csak a zöldségekre és gyümölcsökre, a gabonákra, a szarvasmarhákra és a sertésekre vonatkozó információkra voltak kíváncsiak, ma már a baromfi és tojás, a bor, a dohány, a gabona, a hús, az olajnövény és a cukor, a tej, a zöldség és a gyümölcs teljes termékpályájára vonatkozó adatokra is. Ha röviden össze kellene foglalni az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) által működtetett Piaci Árinformációs Rendszer (PÁIR) 1998 és 2018 közötti húszéves időszakát, akkor ez a két mondat bőven elég lenne.
De a történeti áttekintésen túl a PÁIR jelentőségéről, értékéről és a hasonló nemzetközi rendszerek szerepéről is szó esett az AKI, az agrártárca és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közös, a húszéves évforduló alkalmából megrendezett konferenciáján.Köszöntőjében Juhász Anikó, az Agrárminisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára elmondta, hogy a tárca számára a 2019-es év az építkezés éve, ami egyfelől jelenti a jól működő rendszerek – mint a PÁIR – további üzemeltetését, másfelől az eddig elhanyagolt, de várt programok – mint az öntözésfejlesztés és a Digitális Agrár Stratégia (DAS) – elindítását. Kiemelte, építkezni nem lehet tervezés nélkül, ahhoz pedig a tárcának és persze a vállalkozásoknak is megfelelő piaci információ és adat kell. Figyelmet az adatfeldolgozók és az azt szolgáltatók felelősségére is.
A PÁIR „mentora”, Stummer Ildikó, az AKI osztályvezetője elárulta, hogy 2018-ban például 110 agrárpiaci jelentést és információt publikáltak az AKI weboldalán, további 130 szakmai cikket jelentettek meg az intézet szakemberei, s az Európai Bizottság felé 812 esetben szolgáltattak adatokat. A PÁIR-ból tavaly 7 ezer letöltés volt, ebből a legtöbben a gabonapiaci adatok iránt érdeklődtek. Az osztályvezető azt is megemlítette, hogy a piac átláthatóságának fokozását, a termelők és kkv-k alkupozíciójának növelését és nem utolsó sorban az adatszolgáltatói terhek csökkentését tenné lehetővé az állami adminisztratív adatbázisok integrációja és árinformációs célokra való felhasználása. Ezáltal elérhetővé válna a valós idejű adatközlés és a közel valós idejű adatpublikáció. E célok megvalósítása érdekében már elkezdődtek a tárgyalások az AKI és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal között.
Az első panelbeszélgetésben részt vevő agrárcégek képviselői is egyetértettek abban, hogy az AKI és a többi állami szervezet felé nyújtandó kötelező adatszolgáltatás túl nagy teher számukra, gyakorta fordul elő, hogy ugyanazt az adatot több szervezetnek is meg kell adni. Persze nem csak itthon gyűjtik ezeket a termelési adatokat, hanem az EU többi tagállamában is, lévén uniós jogszabály írja elő. Ahogy Bruno Buffaria, az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának részlegvezetője elmondta, az EB célja mindezzel az, hogy a mezőgazdasági termelők és élelmiszer-előállítók gazdasági hatékonyságát növelje, javítsa a szektor iránti általános bizalmat, a tagállami hatóságokat pedig ösztönözze a piaci folyamatok monitoringozására és a helyi szabályozások rugalmas alakítására.
Több nemzetközi szakmai szervezet is kér információt saját tagjaitól. Például a Nemzetközi Gabonatanács (IGC) 56 országból származó adatokat dolgoz fel és tesz közzé 321-féle osztályozási szempont szerint. Mint Arnaud Petit, az IGC ügyvezető igazgatója elmondta, az egyik legjelentősebb adatsor a kereskedelmi útvonalak szállítási árait mutatja. Ezek közül is kiemelkednek a tengeri/óceáni szállítási árak. A jövővel kapcsolatban elmondta, hogy a megfigyelést és az adatgyűjtést ki szeretnék terjeszteni a hüvelyesekre, illetve újabb országokra is.
Hasonló globális adatgyűjtésből származó elemzéseket közöl az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) is a GIEWS-en (Globális információs és korai figyelmeztető rendszer), az FPMA-n (Élelmiszerár-figyelő és -elemző rendszer) és az AMIS-on (Mezőgazdasági piaci információs rendszer) keresztül.