A precíziós gazdálkodást alapvetően arra találták ki, hogy a termelési eredményeket növeljék, miközben az erőforrásokat pontosabban használják fel. Igaz ez a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is – írja cikkében Pajor Gábor, Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) projektvezető kutatója. Felteszi a kérdést: mi a módja annak, hogy növeljük az eredményeket, másképpen fogalmazva, milyen feltételek mellett tud egy élő szervezet a lehető legjobb minőségben és legnagyobb mennyiségben termelni? Akkor, ha az élettani igényei a lehető legjobban ki vannak elégítve. Sajnos ma az állattenyésztésben nem feltétlenül szempont az, hogy az állatok élettani igényei a lehető legjobban ki legyenek elégítve, mert olcsóbb takarmánnyal, rosszabb körülmények között is képesek még nyereséget termelni a tulajdonosoknak. Ebben többek között szerepet játszik a mezőgazdasági termelés dotációs rendszere, amely fenntartja az amúgy veszteséges termelőket is. Ugyanakkor az állatjólét és egyúttal a termelékenység fokozásához ma már sokféle eszköz áll a gazdálkodók rendelkezésére, amellyel érdemes élni.

Döntéstámogató egyedi adatok

Mit is jelent egy állattartó számára a precíziós gazdálkodás? Azt, hogy a lehető legpontosabb és naprakész információkat kapja az állatairól – lehetőleg egyedi adatokat, minden állatról külön-külön – és ennek alapján a lehető legjobb, egyedre szabott döntést hozhatja meg. Megoldható-e emberi munkaerővel az, hogy minden egyes állat aktivitásáról, kérődzéséről, egészségi állapotáról, ivarzásáról, hőstressz miatti lihegéséről és egyéb paramétereiről óránkénti bontásban, pontos és azonnali visszajelzést kapjunk a nap 24 órájában és az év minden napján? Ugye, nem. Ezt a feladatot látják el azok az állatokra helyezhető precíziós eszközök, melyek érzékelőik révén mindezeket mérik és az adatokat vezetéknélküli módon adatbázisba töltik fel. Ezeket az adatokat az eszközzel vásárolt szoftverek feldolgozzák, megjelenítik táblázatos vagy grafikus formában, egyúttal mobiltelefonra, email-ben el is küldik, szükség esetén riasztásokat is végeznek.

Tehenészetekben például ritkán foglalkozunk egyedi adatokkal, sokkal fontosabbak számunkra gazdaságilag az állomány-, illetve csoportadatok. Azt azonban ne felejtsük el, hogy minden csoport vagy állomány egyedekből áll, és az egyedi adatok összessége, átlaga, szórása adja meg számunkra a csoporteredményt. Így annál pontosabbak lesznek az állományi adataink, minél pontosabbak azok az egyedi adatok, amelyek összessége már csoport eredményként jelenik meg számunkra. Ha mindez a fejőházzal és annak adataival is össze van kötve úgy, hogy műszakonként és tőgynegyedenként tudjuk minden egyes állatról, hogy mennyi a termelése, tejleadása és milyen az adott negyedből származó tej elektromos vezetőképessége, akkor helyben vagyunk. Olyan adatokhoz jutottunk, amelyekkel – a megfelelő elemzés után – jelentős, százalékokban kifejezhető mértékben javíthatjuk az állatok kondícióját, a termelékenységet és a minőséget.

Minden adat annyit ér, amennyi információt ki tudunk belőle nyerni!

Az adat érdekes dolog, kicsit olyan, mint a szobrász számára a kő. Ott van benne a remekmű, csak a felesleget kell eltávolítani róla. Az adatokat is úgy kell kezelni, hogy minél több, bennük rejlő információ megjeleníthető legyen.

A nyers adatok még nem használhatók döntéstámogatásra és sokszor még azonnali riasztásra sem. Minden adatot összefüggésében kell elemezni. Ilyen összefüggések például tejelő tehenészetekben az állat kora, termékenyített állapota, vemhességi vizsgálat eredménye, csoport váltás, gyógykezelés, laktáció száma, más rendszerekből érkező információ, pl. a fejőgépből, és még sorolhatnám. Mindezt figyelembe kell(ene) vennie a szoftveres megoldásoknak, hogy minél pontosabb összefüggéseket lehessen feltárni és ennek megfelelőn lehessen beavatkozni a termelési eredmények javítása érdekében. Sokszor azonban azt tapasztaljuk, hogy a precíziós eszközök és szoftvereik önmagukban kevesek a jó használhatósághoz. Szükség van az adatelemzésben (és persze egyúttal az állattenyésztésben is) jártas specialistára ahhoz, hogy az adat- és grafikondömpingből hasznos technológiai javaslat váljon.

Miben támogatja az állatjólétet a precíziós eszközök alkalmazása?

A precíziós eszközök közvetlen visszajelzést adnak arról, hogy az állatok miként viselik azt a technológiai környezetet, takarmányozást, amelyben élnek, és amely mellett termelniük kell. Riasztásokat kaphatunk akkor, ha az állat veszélybe kerül. Szarvasmarha tartásban ilyen mindennapi veszély például az ellés. Állataink jelentős mértékben igénylik az emberi segítséget ahhoz, hogy egészséges borjakat hozzanak világra. Veszélyt jelenthet a tartástechnológia hibás működése/működtetése, például a padozat, karám, nyakbefogók nem megfelelő kialakítása vagy helytelen alkalmazása, amelyre az állat fokozott aktivitással válaszol. Ha ezt az aktivitást időben észlelni tudjuk, akkor be is tudunk avatkozni. Jelentős problémákat okozhat a nem megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányozás is, melyet az állatok szintén jeleznek, ha van olyan eszköz, amivel ezt észlelni tudjuk. Ugyanakkor a precíziós eszközök nem csak a veszélyek kiküszöbölésére alkalmasak. Az élettani, sőt, jó esetben az etológiai igényeket szem előtt tartó tartástechnológia mellett is optimalizálható velük az állatjólét és ezáltal a termelékenység.

Az ÖMKi 2020-ban kezdett el egy kísérletsorozatot, melynek keretében szabadtartású húsmarhák precíziós megfigyelését tűzte ki célul. A legeltetés, a legelőn való tartózkodás időszaka – bármennyire kedvező is az állatok szabad mozgása és természetes viselkedési igénye szempontjából – egy fehér folt a gazda számára, ahonnan általában csak a legnagyobb problémákról, vagy azok kimeneteléről értesül.

A legelőn is felmerülhetnek ugyanis olyan stresszfaktorok, amelyektől – a megfelelő beavatkozás hiányában – az állatok szenvedhetnek, főként, ha nincs ott velük a figyelmes állatgondozó (gulyás), hogy észrevegye és orvosolja a problémát. A kedvezőtlen körülmények hatására megváltozott viselkedést ugyanakkor az érzékelők akkor is jelzik, ha nincs a közelben hozzáértő emberi felügyelet.

Milyen állatjóléti szempontból releváns problémák lehetnek a legelőn, melyek a gazdálkodó közbeavatkozását igényelhetik:

• megfelelő-e a legelő állateltartó képessége
• fellépett-e az állatoknál betegség
• van-e valamilyen veszélyes állapot az állatoknál, mely beavatkozást igényel pl. kerítésbe gabalyodás, gödörbe lépés miatt lábtörés, esetleg ragadozó támadása
• fellépett-e hőstressz a legelőn (ekkor árnyékolóról kell gondoskodni)
• beindult-e ellés a legelőn – és annak milyen a lefolyása, szükséges-e emberi beavatkozás
• történt-e vetélés a legelőn
• van-e elég víz az itatóban

Az ÖMKi olyan érzékelőket vetett be a kutatásba, melyek a napi gyakorlatban már használatosak, de ma még csak a tejelő tehenészetek némelyikében alkalmazzák őket, leginkább az intenzív állattenyésztésben. Ha azonban ezek a szenzorok bevethetők lennének a legelőn is, akkor láthatóvá tudnánk tenni a láthatatlant – vagyis egyesíteni tudnánk a szabadtartás adta élettani és etológiai előnyöket a pontos adatok nyújtotta gyors és egyedi beavatkozásokkal! Így nemcsak az állatok jóléte fokozható tovább, de egyúttal termelékenységük is. A tehenek jobb anyák, a borjak pedig egészségesebbek lehetnek. Ezzel együtt a fajlagos károsanyag kibocsátás is csökken. Ami azt jelenti, hogy egységnyi súlygyarapodás mellett kevesebb ammóniát, metánt bocsátanának ki az állatok, kevesebb vizet és kevesebb takarmányt fogyasztanak.

Milyen érzékelőket vizsgálunk és ezek mit képesek mérni?

Használunk olyan külső érzékelőket, melyek a növénytermesztésben bevett hőmérséklet, páratartalom, légmozgás mérő, meteorológiai eszközök. Ezek a környezetről tájékoztatnak minket. Alkalmazunk állatokra szerelt érzékelőket, melyek viszonylag kevés információt gyűjtenek, de ezeket több testtájról is. Többnyire hőmérséklet, aktivitás mérés, kivételesen egyéb, pl. mikrofon használat segíti a működésüket. Speciálisak az állatokban lévő érzékelők, mint például a bendő bólusz, amely az aktivitás mellett a testhőmérséklet belső változását (pl. vízivás hatására) is megmutatja. Annak ellenére, hogy ezek az eszközök viszonylag kevés típusú adatot gyűjtenek, sok származtatott információt szolgáltatnak, például:

• beteg állapot – egészségügyi index
• veszélyhelyzet riasztás
• vízivás, kevés vízfelvétel jelzés
• ivarzás, termékenyítési ablak számítás
• ellés prognosztizáció és jelzés
• kérődzés
• állás-fekvés és ezek arányai
• lépésszám, sántaság jelzés

 

Mivel legelőn tartott állatokat vizsgálunk, mozgásukat is követjük fülre szerelt, napelemes GPS eszközök segítségével. Kritikus kérdés a nagy területű legelőn az érzékelőkből származó adatok vétele. Ehhez ajánlatos napelemes megoldást alkalmazni, mely lehet fix és lehet mobil, ahogy azt a kutatásunk során kialakítottuk. Többnyire mindkét megoldás együttesen szükséges. A fix vevőegységeket az itatók és a téli szállás környékén célszerű elhelyezni, míg a mobil a le nem fedett legelőrészeken követi az állatokat.