Erdőgazdálkodás szabályozásának változásai II. – Erdőgazdálkodásra való jogosultság

Az állam kizárólagos tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodásra továbbra is az állam nevében kijelölt vagyonkezelő szervezet (pl. állami erdészeti társaság) jogosult.
Magánerdőkben erdőgazdálkodónak– a szabályozással megegyezően – az erdő jogszerű használója minősül, ha a személyét, valamint a használatában álló erdőt az erdészeti hatóság nyilvántartásba vette.
Több ponton megváltozott a magánerdők használatára, és a használatának átengedésére vonatkozó szabályozás annak érdekében, hogy elsősorban az erdőtulajdonosok részére az erdeik optimális hasznosítására megfelelő és jól szabályozott választási lehetőségek álljanak rendelkezésre.
Lehetővé válterdő esetében is a használati megosztás, aminek osztatlan közös tulajdonú erdőben fennálló önálló használati igények esetén, illetve a feloldhatatlan tulajdonosi véleményeltérések kezelése céljából lehet jelentősége.
A 2017. évi törvénymódosítás eredményeként erdőgazdálkodásra az alábbi erdőhasználati jogcímeken van lehetőség:
– tulajdonosi földhasználat: az erdő tulajdonosi jogon történő használata (több használatra jogosult esetén a földhasználat egyikőjük javára történő, ellentételezés nélküli átengedésével);
– használat átadása: az erdőhasználatba adása a földforgalmi törvényben foglalt jogcímeken (jelenleg haszonbérlet, szívességi földhasználat, feles bérlet, részesművelés, tulajdonostárs földhasználó esetén többlethasználati megállapodás);
– erdőkezelésbe adás: az erdő hasznosítására jogosult személy vagy személyek az erdő használatát nem adják át más személy javára, de a saját javukra és költségükre történő erdőgazdálkodási feladatok koordinálásával, illetve lebonyolításával erdőkezelő vállalkozást bíznak meg (vagyonkezelés típusú hasznosítás);
– erdőbirtokossági társulati használat: az erdő hasznosítására jogosultak társult erdőgazdálkodás folytatása céljából erdőbirtokossági társulatot hoznak létre.
Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a használat átadása vagy átengedése mindkét szerződéses fél részéről jelentős kockázatokkal jár. Az erdőgazdálkodás hozamai és költségei ugyanis a mezőgazdasági hasznosítással ellentétben időszakosan, egymástól függetlenül, és előre nehezen kiszámítható módon jelentkeznek. Ezzel párhuzamosan az erdő, mint termőföldvagyon értéke időről időre változik. A költségigényes erdőfelújítási és erdőnevelési tevékenységek vagyonnövekedést, a faállomány letermelése pedig jelentős vagyoncsökkenést eredményez. Az erdők használat átengedés mellett történő hasznosítása emiatt csak nagyon precíz szerződéses szabályozás mellett ajánlott. Ez legtöbbször vagyonkezelés jellegű szerződést jelent, amely célra viszont az új szabályozás erdőkezelésbe adás útján biztosít szakmailag is biztonságos lehetőséget.
Az erdők optimális hasznosítását célzó további változások:
– haszonvételi joggyakorlás erdőben: a fakitermelésen felüli erdei haszonvételi lehetőségek (például szaporítóanyag, díszítőgally, gyógynövény, gombagyűjtése, turisztikai szolgáltatás) erdőgazdálkodótól eltérő személy általi hasznosítása;
– használatba adás esetén a fakitermelési jog egy részének visszatartása saját használatra;
– a használatba adásból, valamint az erdőgazdálkodás eredményéből származó tulajdonosi járandóság természetben (pl.faanyagban) is kiadható.
Az erdőgazdálkodásra kialakított jogcímek köre az új szabályozással a felmerülő élethelyzetekkel, igényekkel és elvárásokkal összhangba került. A felsorolt jogcímek mindegyikére szükség van, illetve további jogcímek meghatározása már felesleges és zavaró lenne. Az egyes jogcímek szabályozása terén ugyanakkor jelentős elmaradás tapasztalható, amely egyre nagyobb mértékben akadályozza a magán erdőgazdálkodást!