A mezőgazdasági termelés egyik sajátos, a helyi erőforrásokat és a természetes folyamatokat előnyben részesítő formájaként írja le az ökológiai gazdálkodást a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), az európai közösségi joganyag alapján. A definiálásban a Nébih külön kiemeli a külső források korlátozását, így például a géntechnológiával módosított szervezetek alkalmazásának a tilalmát.

Az agrárium e különleges ágának a vizsgálatára specializálódtak – az országban egyedüliként – a budapesti székhelyű, 2011 nyarán létrejött Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft. (ÖMKi) szakemberei, köztük agrár- és kertészmérnökök, biológusok, állatorvosok. A magán-kutató-hely megalapítását az Esterházy családhoz köthető Pancivis Alapítvány adománya tette lehetővé, szakmai segítséget pedig a nemzetközileg elismert svájci kutatóintézet-társuk, a FiBL nyújtott a ma már több mint harminc munkatársat foglalkoztató magyar tudományos műhely munkájának az elindításához.

A búzától a paradicsomig

Az agrárágazaton belül nálunk fut a legtöbb európai uniós kutatási projekt Magyarországon. Széles körben tevékenykedünk, igyekszünk az ökogazdálkodáson belül lefedni a növénytermesztéstől az állattenyésztésig terjedő vertikumot. Emellett szántóföldi, kertészeti, méhészeti szaktanácsadást is nyújtunk – adott betekintést a munkájukba az ÖMKi ügyvezetője.

Drexler Dóra lapunknak részletesen beszélt a közérdeklődésre leginkább számot tartó kutatásaikról, köztük az úgynevezett On-farm hálózatukról. Ennek lényege, hogy a gazdálkodókkal szoros együttműködésben, tulajdonképpen az ő aktív részvételükkel, a termőföldjeiken folynak az üzemi kísérletek. Az egyik ilyen a tíz éve tartó őszibúzafajta-teszt, amely mostanra – a széles körű szakmai kooperációnak köszönhetően – nemcsak nagy-, hanem kisparcellás formában is zajlik. Ez elsősorban azt segíti elő, hogy az ökogazdálkodók megtalálják a körzetükben leginkább alkalmas fajtákat, és ezeket termesszék.

Az On-farm rendszer, ez a fajta gyakorlati kutatás azért rendkívüli, mert a programban részt vevő gazdálkodók maguk is javaslatokat tesznek, technológiákat fejlesztenek, így később magabiztosabban képesek beépíteni ezeket a mindennapi munkájukba – hangsúlyozta a tájépítészmérnöki és növényorvosi végzettségű szakember.

Az őszi mellett tönkölybúzával ugyancsak foglalkoznak a kísérleteik keretében, de fejlesztettek már szőlősorközben olyan vetőmagkeveréket is, amely a biodiverzitást fokozva hat a talajerózió ellen. Tanulmányoztak továbbá paradicsomokat – ennek folyamán a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központból kikérték a zöldség régi tájfajtáit, s azt vizsgálták, hogy a mai környezeti viszonyok között ezek hogyan termeszthetők az ökológiai gazdálkodás elvei szerint. Az így „újjászületett” paradicsompalánták ma már szintén kereskedelmi forgalomba kerültek, és háztáji kiskertekben ültethetők.

Egyik legutóbbi vizsgálatuk az ős-, azaz az ember által elsőként termesztésbe vont gabonákra terjedt ki. Ilyen például a tönke és az alakor – más néven a két- és az egyszemű búza. „Ezek a beltartalmi értéküket és az alkalmazkodóképességüket tekintve egyaránt nagyon érdekes növények, amelyek újrafelfedezése, újbóli elterjedése most zajlik. A kutatásaink arra vonatkoztak, hogy mely ősgabona-tájfajtákat érdemes termeszteni, s mire ajánlott használni őket” – avatott be a szakmai ismeretekbe Drexler Dóra.

Hazai viszonyok

Az ügyvezetőtől megtudtuk, hogy a magyarországi ökológiai művelésű területek mérete az elmúlt öt évben több mint a duplájára nőtt, így ma már háromszázezer hektáron – a hazai termőföldek mintegy hat százalékán – folytatnak ilyen típusú gazdálkodást összesen több mint ötezren. Ezzel még globális viszonylatban sincs szégyenkezésre okunk. A bővülési dinamika rangsorolása alapján ugyanis Magyarország a világranglista tizedik helyén áll, míg a biogyümölcs-ültetvények nyolcezer hektáros területét figyelembe véve globálisan a tizenkettedik pozíciót foglalja el. A gyarapodás pedig folytatódni látszik. Az ügyvezető a tavaly ismét megnyitott ökopályázatok eredményeképpen arra számít, hogy újabb legalább százezer hektárral nő majd az ilyen birtokok összmérete.

Arra is rávilágított, hogy az Európai Unióban töretlenül növekszik a biotermékek piaca; az elmúlt öt évben körülbelül harmincszázalékos volt a bővülés. Magyarországon is látható egyfajta expanzió, a kívánatos pedig az lenne, ha az erősödő keresletet minél nagyobb arányban itthoni árukkal elégítenék ki. A hazai bioalapanyagokat illetően viszont az az általános tapasztalat – magyarázta –, hogy ezek java részét feldolgozatlanul, nyersanyagként exportálják. A termékpályák fejlesztésével az ÖMKinek ezért fontos célja annak elősegítése is, hogy a bioélelmiszerek minél nagyobb mennyiségben idehaza hasznosuljanak, ha pedig külföldre kerülnek, feldolgozott formában hagyják el az országot.

Szabályozás

Hazánkban szigorú jogszabályok vonatkoznak arra, hogy mely áru viselheti az ökotermék címet, sőt az ökológiai gazdálkodás az egyetlen olyan fenntartható művelési rendszer, amelyhez ellenőrzési és tanúsítási szisztéma is tartozik. Például a növénytermesztésben nagyrészt a tápanyag-utánpótlástól és a növényvédelemtől függ a minősítés: egy biotermék előállításakor nem alkalmazható szintetikus, kémiai növényvédő szer, műtrágyahasználat helyett pedig szervestápanyag-utánpótlást kell folytatni. Az állattenyésztésben többek között fontos szempont az állat mozgásigényének megfelelő méretű tartási hely és a szabad térbe való kijutás lehetőségének a biztosítása, továbbá nem engedélyezett az antibiotikumok prevenciós – azaz betegségmegelőzési célú – használata sem.

Ha a termelő minden szempontnak megfelel, megkaphatja a tanúsítványt, és ökológiainak – vagy köznapi nyelven biónak – nevezheti a termékét; ennek uniós logója egy zöld alapon fehér csillagokból kirakott levél. Tojás esetében ezenkívül a nullás kód jelöli azt, hogy ökológiai gazdálkodásból származik.

A különböző vegyi eszközök tilalmából is fakadóan az ökogazdálkodás egy igencsak tudásigényes termelési módszer. Már az évekre előre megállapított vetésterv, a vetésforgó összeállítása vagy éppen a növényvédelem megtervezése is komoly szakmai felkészültséget igényel – hívta fel a figyelmet Drexler Dóra, aki ezért kiemelten fontosnak tartja, hogy az ökoterületek dinamikus bővülésével egy időben a megfelelő szaktudást is biztosítani tudják a gazdálkodóknak. Ebben ugyancsak közreműködik a kutatóintézet. Magyarországon egyébként – mint azt az ügyvezetőtől megtudtuk – a leginkább elérhető bioáruk között a tejtermékek, így a különféle tejek, tejfölök, kefirek, joghurtok, valamint a snackek, köztük például müzlik, kölesgolyók találhatók meg. De a kör folyamatosan bővül, így egyre gyakrabban lehet találkozni a boltok polcain biolekvárokkal és -tésztaféleségekkel, valamint ökológiai gyümölcsökkel is – sorolta a szakember.

A teljes cikk elolvasható a Figyelő oldalán.