„Cégcsoportunk egy kiemelkedő fejlesztésen van túl, hiszen Nyírmadán elkészült Kelet-Közép-Európa legnagyobb takarmánykeverő üzeme, amely 400 ezer tonna tápot fog előállítani” – mondta a VG-nek Bárány László, a Master Good Kft. tulajdonosa. A legnagyobb hazai baromfitermelő integráció idén még csak 60 százalékban használja ki ezt a kapacitást, de 2024-ben már eléri azt az elméleti 400 ezer tonnát, amelyet teljes mértékben a saját körében használ fel. Mivel a baromfitápoknak általában a 48-52 százaléka kukorica, ehhez a mennyiséghez mintegy 200 ezer tonnára van szükség.
Normál években a hazai tápgyártás 3,7-3,8 millió tonna – ami idén vélhetően a 3,5 millió tonnát sem éri el a madárinfluenza és az egyre csökkenő sertéstartási kedv következtében csökkenő állatlétszám miatt –, ennek több mint 10 százalékát a nyírmadai takarmánykeverő állítja majd elő. „Egy ilyen termelési volument nem lehet a bizonytalan piacra bízni, főleg annak függvényében, hogy a világpiacon érvényes kukoricaáraktól éppen miért és hogyan tér el 5-10 százalékkal felfelé a magyar kukorica ára” – mondta Bárány László.

Ezért az alapanyagot már a betakarítás előtt lekötik, ami viszont szerinte nem találkozik a termelői elvárásokkal. Egyszerűen azért, mert a gabonatermesztők az utóbbi három–négy évben azt tapasztalták, hogy a betakarításkor elinduló terményárak – nem csak a kukorica, hanem például a búza, a repce, vagy a napraforgó esetében is – őrült száguldásba kezdtek, és valahol az induló betakarításkori árak fölött 20–25 százalékkal álltak meg. „Közel negyven éve foglalkozom gabonafelvásárlással, de nem emlékszem olyanra, hogy Magyarországon a fizikai piacon drágább lett volna a termény, mint a párizsi tőzsde, a MATIF jegyzése” – jegyezte meg. Márpedig a kukorica, a búza, a repce esetenként 10–15 euróval felette volt a MATIF-árnak, holott azt szokták mondani, hogy a gabona reális fizikai ára a MATIF-ár, mínusz a logisztikai költség, amire tonnnánként 20–25 eurót szokás számolni.

A Master-Good éppen ezért már tavaly – amikor 120 ezer tonna kukoricát vásárolt – úgy döntött, hogy olyan reális piaci forrásokat keres, ahonnan hosszú távon biztosítani tudja elsősorban a kukorica- és a búzamennyiségnek a 30–35 százalékát – mondta Bárány László, hozzátéve, hogy ez pedig az import volt. „Tavaly a 120 ezer tonna kukoricából 34 ezret vettünk meg Szlovákiából, jellemző módon 25–30 euróval olcsóbban, mint amennyiért a magyar fizikai piacon meg lehetett venni. És megvettünk több mint 26 ezer tonna takarmánybúzát, és az összes évi 10 ezer tonna mennyiségű repceigényünket 100 százalékban, szintén 30–40 euróval olcsóbban, mint a magyar piacon” – részletezte.

Ez a helyzet úgy alakulhatott ki, hogy a magyar szántóföldi növénytermesztés utolsó három–négy évét bearanyozták a magas árak, a termelők bőséges pénzügyi mozgástérrel rendelkeznek. Van megfelelő mennyiségű likvid forrásuk és tárolókapacitásuk is, így nem létkérdés számukra, hogy szabaduljanak az árutól. A szokásosnál mintegy 2 millió tonnával alacsonyabb kukoricatermés és a nagymértékű ipari felhasználás is felhajtja az árakat.

A kukoricaimportról beszélt Reng Zoltán, a Hungrana Kft. vezérigazgatója is január végén, az AGROmashEXPO-n. Mint mondta, legalább 400 ezer tonna bejöhet az országba miközben körülbelül 1,5 millió tonnányi exportárualap áll rendelkezésre, ami a magas árak miatt nem nagyon mozdult eddig. Októberben például csupán 80 ezer, egy évvel korábban viszont 300 ezer tonna kukoricát szállítottak ki Magyarországról. A magyar kukorica ára a nemzetközi árak fölött van, így a gyenge exportteljesítmény még az idei első negyedévre is igaz lehet, ami azt jelenti, hogy az import miatt 1,9 millió tonnára duzzadt exportárualap fele az országban maradhat – mondta.