A belföldi fizetőképes fogyasztói igények – több pánikvásárlási roham után – erősen visszaestek, a leadott rendeléseket többször visszamondják a partnerek. Az export értékesítés – miután az ázsiai piacot az ASP hazai vadállományban történő jelenléte miatt két éve elvesztettük – tovább szűkült. Az olasz és spanyol piacon – ahová az elmúlt években nagy értékben tudtunk eladni sonkát és nyers sonkaalapanyagot, valamint más magasan feldolgozott húskészítményt – visszarendeződés tapasztalható. A teljes Európai térségben a HORECA szektor leállásával szinte megszűnt az igény az ilyen termékekre. Ez a piac jelenleg elveszettnek tűnik és bizonytalan, mikor szerezhető vissza. Emellett a környező országok piacai is bezáródtak, hiszen a járványhelyzet miatt ott is hasonló vagy esetenként rosszabb helyzet alakult ki, mint Magyarországon.
Mindezek eredményeként a húsipar részben már a hűtőházakra termel, nem kell részleteznünk, hogy ez miért nem folytatható sokáig. Ha az értékesítésben nem lesz elmozdulás, a vágóhidak rákényszerülnek vágási teljesítményük további visszafogására, ami azt eredményezi, hogy az ágazatban felgyűlik a levágásra kész sertés és átvételi problémák alakulnak ki, elmarad a malacbeállítás és további zavarok alakulnak ki.
Bár a termelőknek kedvező, nem könnyíti a helyzet megoldását a magas európai (a magyar árakat döntően meghatározó) vágósertés átvételi ár (1,8-1,9 EUR/hasított kg), ha kapcsolódóan megnézzük az EUR/HUF árfolyam kérdését. Magyarországon német (ZMP) árkövetés van, viszont olyan országokkal/piacokkal versenyzünk, amelyek tudnak a távol-keletre, különösen Kínába exportálni. Az európai árhoz történő igazodás és a forint drasztikus (350 Ft feletti) gyengülése nagymértékben növeli a feldolgozók termelési költségeit, illetve a termelőkkel történő feszültségekhez vezet, miközben párhuzamosan a kereskedelem felé történő sertéshús-átadási árak folyamatosan esnek vissza (hiszen a kereslet leszűkült, valamint egyidejűleg külföldi húsok jelentek meg dömpingáron a hazai kiskereskedelmi láncokban). A feldolgozók olyan présbe kerültek, ami az egész ágazatra nézve is folyamatosan növekvő veszteséget termel. Az értékesítés elakadása és a bevételek kiesése előbb-utóbb likviditási gondokat, majd az állattartók felé történő fizetési nehézséget okozhat.
A belpiacon dömping áron megjelent külföldi húsok miatt jogosan vetődik fel, milyen további piacvédelmi intézkedéssel tudnánk élni a hazai termelés védelme érdekében? Miközben megoldást keresünk, nem feledkezhetünk el arról, hogy az, hogy járványhelyzet van és közvetlen járványügyi intézkedéseket vezettek be nem változtat az uniós belső piacra vonatkozó szabályokon és az áruk szabad áramlását erre hivatkozva nem lehet gátolni, azt adminisztratív intézkedésekkel korlátozni továbbra sem lehet. A tagállamok konkrét jogi intézkedést továbbra sem vezethetnek be piacvédelmi célból. A puha intézkedések (nem vámjellegű és nem az áruforgalomra ható intézkedések) pedig ugyanúgy tudnak működni, mint korábban, de ha Magyarország él ilyenekkel, akkor Magyarországgal szemben is alkalmazni fogják más tagállamok.
Az ágazat alapvető érdeke a húsfeldolgozói szektor piacra jutásának biztosítása, a hazai hústermékek piaci pozíciójának javítása, elismerve a termékpálya szereplőinek megnövekedett költségeit.
Bár a jelenlegi helyzetet a legtöbb szakértői elemzés átmenetinek tartja, annak rendeződésére leghamarabb a nyáron kerülhet sor, ezért a nehézségek a következő 1-2 hónapban kiemelt partnerséget követelnek meg az ágazati szereplők részéről és ezt a folyamatot kormányzati segítséggel is szükséges támogatni
Más ágazatok is hasonló gondokkal küzdenek, ezért egyes problémákra közösen kell megoldást találni, illetőleg mérlegelni javasolt más ágazatok által már megkapott kedvezmények húsiparra történő kiterjesztését is (közterhek, járulékok csökkentése, költség-moratóriumok, gyorsan indítható támogatások).
Most a helyzet megoldásában, a nagyobb probléma megelőzésében érdekelt az ágazat, ennek érdekében minden fél számára elfogadható megoldásokat (nem kompromisszumokat!) kell keresnünk. Ez a helyzet nem indokolhatja szerződéses kapcsolatok egyoldalú felmondását, de a kölcsönös érdekek mentén történő, közös megegyezésen alapuló szerződésmódosítási igények megfontolás tárgyát képezhetik. Nagy hangsúly helyeződik tehát a termelők és a feldolgozók együttműködési hajlandóságára, mivel ez egy olyan ágazat, amit nem lehet gombnyomásra leállítani. (NAK)