A kannabisz (kender) kivonja a nehézfémeket a talajból, amelyek aztán felhalmozódnak a növényben. Ennek jelentős következményei vannak az ipar vagy az egészségügyi ágazat számára előállított kender és kendertermékek felhasználására – derül ki az amerikai Penn State Egyetem legújabb tanulmányából.

A növény ezen képessége, hogy felszívja a mérgező fémeket, veszélyessé is teheti a kannabiszt az azt fogyasztó fogyasztók számára. A Penn State kutatói által vezetett új metaanalízis a kannabisznövények nehézfémek felszívódásának képességét vizsgálja, és felveti az ebből eredő, a fogyasztókra gyakorolt ​​egészségügyi hatásokat. Miután egyre több államban legalizálják a marihuána termesztését és fogyasztást különös, hogy a növény fogyasztásával járó esetleges egészségügyi hatásokat ilyen szempontból még nem vizsgálták.

„A nehézfémekről, például az ólomról, a higanyról, a kadmiumról és a krómról közismert, hogy rákkeltőek” – mondta Louis Bengyella, a Penn State-i növénytudományi adjunktus. Hozzátette:

A kannabisz nehézfém-tartalma nincs szabályozva, ezért a fogyasztók tudtukon kívül ki lehetnek téve ezeknek a mérgező fémeknek. Ez rossz hír mindenkinek, aki kannabiszt használ, de különösen problémás a rákos betegek számára, akik orvosi marihuánát használnak a kezelésükhöz kapcsolódó hányinger és fájdalom csillapítására.

Louis Bengyella szerint a problémát súlyosbítja az a tény, hogy egyes kannabisztörzseket kifejezetten fitoremediáció céljából tenyésztettek ki, vagyis növényeket használnak a szennyező anyagok talajból, vízből vagy levegőből való eltávolítására.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy olyan kannabiszfajták termesztésére kellene átálljanak a gazdálkodók, amelyeket nem a nehézfémek jobb felszívódására nemesítettek. Emellett fontos lenne a nehézfémektől mentes termőföld kiválasztása is, hiszen ez is csökkentheti a nehézfém-szennyezést. Ez egyébként különösen fontos kérdés olyan iparilag fejlett területeken mint például Némeztország, hiszen emlékezetes, hogy a sertéshús esetében is dioxin szennyeződést mutattak ki, miután olyan helyeken tartották, ahol korábban jelentős ipari tevékenység folyt. Mindez azért merült most fel a kannabisz probléma taglalása során, mivel éppen a napokban derült ki, hogy az új német kormány a kannabisz termesztésének engedélyezésére törekszik.

A Penn State-i kutatócsapat konkrétan három ajánlást tesz a termesztőknek a termőföld kiválasztásához: kerülje az elhagyott ipari területeket, végezzen levegőminőség-elemzést a gazdaság létrehozása előtt, és végezzen talaj pH-tesztet, mert a pH befolyásolhatja a növény által felvett nehézfémek mennyiségét.

Egy másik ugyancsak a napokban napvilágot látott tanulmány során egy kanadai és holland kutatócsoport 297 kannabisznövény-minta összetételét elemezte. A korábbi tanulmányokkal összhangban csupán néhány genomiális különbséget azonosítottak a kifejezetten „indica” vagy „sativa” jelöléssel ellátott minták között.

„Eredményeink azt mutatják, hogy a kannabisz jelölésére jelenleg használt ‘sativa-indica’ skála rosszul rögzíti az általános genomikai és metabolomikus variációkat” – összegezték a szerzők. „A kannabisz címkézését valószínűleg elsősorban néhány kulcsfontosságú terpén hajtja, amelyek koncentrációja hozzájárul a ‘sativa’ és az ‘indica’ jellegzetes aromáihoz.”

Más elemzések hasonlóan kevés különbségről számoltak be az „indica” vagy „sativa” címkével ellátott kannabisznövények között – a jelentés szerint „a mindenütt jelen lévő kereszteződés és hibridizáció értelmetlenné teszi [ezeket] a megkülönböztetéseket”.