A termék íze, sokoldalúsága és egészségügyi előnyei miatt az áfonyát már nem csak frissen, pürésített vagy porított formában dobják piacra. Az áfonyát élelmiszerek és italok összetevőjeként és adalékanyagaként is használják. Az áfonya ezen új felhasználási módjai és formái a növekvő friss fogyasztással kombinálva világszerte felpörgetik a termelést. A globális termelés és kereskedelem a legerőteljesebb növekedést érte el 2010 és 2019 között, amit a növekvő fogyasztói kereslet vezérelt – mutat rá piaci elemzésében az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma (USDA).

Kis történelem

A termesztett áfonya nemesítése az 1900-as évek elején kezdődött Elizabeth White és az USDA botanikusa, Frederick Coville együttműködésével. White egy New Jersey-i áfonyafarmon élt, és az 1890-es években kezdett el saját kutatásokat végezni a vadon élő magas bokor áfonyanövényekkel kapcsolatban. Coville 1908-ban kezdte kutatásait a vadon élő áfonya termesztésével. Miután levelezni kezdtek, White végül meghívta Coville-t, hogy dolgozzon vele a családi gazdaságában. 1911-ben üzleti partnerekké váltak, 1916-ban betakarították és eladták első az kereskedelmi áfonya termésüket.

Belendült az áfonya piaca

Azóta a kereskedelmi áfonyatermelés lényegében minden növénytermesztésre alkalmas kontinensen elterjedt. A genetika és a termelési gyakorlat fejlődésének köszönhetően az áfonyát 2019-ben legalább harminc országban és különböző éghajlati viszonyok között termesztették. A ma kereskedelmi forgalomban található áfonya főbb osztályai a magas bokor, az alacsony bokor (néha vadnak is nevezik), a középmagas (a magas és az alacsony bokor fajok keresztezése), a Rabbiteye és a Southern highbush. A növénytermesztés lehet rövid vagy hosszú életű, egyes fajtanövények csak 1-5 évig termékenyek, mások akár 40-60 évig is.

A globális termelés több mint duplázódott 2010 és 2019 között, 439 000 tonnáról közel egymillióra. Ezalatt az idő alatt a jelentésköteles termeléssel rendelkező országok száma 26-ról legalább 30-ra nőtt, 27 ország pedig növekedést mutat. 2010-ben mindössze 4 ország termelt több mint 10 000 tonna áfonyát. Ezek közül az Egyesült Államok 224 ezer tonnát, Kanada 84 ezer tonnát, Chile 76 000 tonnát Franciaország pedig 11 000 tonnát. A legalább 10 000 tonnát termelő országok száma 2012-re növekedni kezdett és 2019-re legalább 11 ország túllépte a 10 000 tonnás küszöböt. Peruban volt a legerőteljesebb bővülés, kevesebb mint 50 tonnáról közel 125 ezerre, és a negyedik legnagyobb termelővé vált az Egyesült Államok, Kanada és Chile mögött. Peru érték szerint jelenleg a világ vezető exportőre.

Előretörtek a déli államok

A déli félteke országai adják a világ termelésnövekedésének közel 40 százalékát a vizsgált időszakban, és 2019-ben elérték a 300 000 tonnát. A termelés déli féltekére való elterjedése az segítette, hogy az áfonya szezonális piaci jelenlétét az év mind a 12 hónapjára kiterjesztették, ami növelte a rendelkezésre állást, segítve kielégíteni a növekvő fogyasztói keresletet.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az ipar adatai alapján a vezető friss áfonya-exportőrök közé tartozik Peru, Chile, Mexikó, az Egyesült Államok, Dél-Afrika, Lengyelország és Kanada. A US Census Bureau és a FAS tengerentúli irodái által szolgáltatott országadatok alapján a felsorolt országok exportjának értéke összesen 2,1 milliárd dollárt tett ki 2019-ben. E hét ország esetében az összesített növekedés átlagosan évi 18 százalékos volt 2016 óta, Peru, Mexikó, Lengyelország, és Dél -Afrika esetében folyamatos növekedés volt tapasztalható.

Kecsegtető jövő

Amennyiben az export átlagosan csak 5 százalékos növekedést fog elérni a következő öt évben, annak értéke csak ezekben az országokban 2025-re eléri majd a 3 milliárd dollárt. A FAO adatai szerint a globális export volumene 2010 óta nem csökkent, 2015 és 2019 között évente átlagosan 46 000 tonnával emelkedett. Tekintettel a termelés és az export 2010 óta tartó bővülésére, valamint a fogyasztói kereslet folyamatos növekedésére, a friss áfonya exportja várhatóan továbbra is emelkedő pályán marad.

Az USDA szerint miután a fajták kutatása már nem állami intézményekre támaszkodik, hanem a magániparban is folyik, ez gyorsabb fejlődést eredményez a genetika és a fajtafejlődés terén. Kutatások folynak a terméshozam és a bogyók minőségének, a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóképesség, valamint a hideg- és hőállóság javítása érdekében. A technológiában is van fejlődés, a termények jobb kezelése, betakarítása és csomagolás területén egyaránt.