Az elővetemény betakarításának időpontja és a főnövény vetési ideje alapján azok kombinációjából négyféle rendszert tudunk megkülönböztetni: korán lekerülő őszi vetés, későn lekerülő őszi vetés, korán lekerülő tavaszi vetés, későn lekerülő tavaszi vetés. Tekintsük át, hogy tavasszal milyen precíziós beavatkozásokat hajthatunk végre az egyes kultúrákon.
Az őszi kalászosok vonatkozásában ez tavasszal a tápanyag utánpótlás végrehajtásában nyilvánul meg. A nitrogén utánpótlás jelentősen befolyásolja a termés minőségét és kihat a hozamra is. Mindezek együttesen pedig mehatározzák a felvásárlási árat is. Precíziós gazdálkodást alkalmazva, figyelve a növények tápanyagigényére lehetőség van differenciált, a valós igényekhez igazodó fejtrágyázásra, amelyhez a távérzékelésből származó adatok adnak segítséget. Egyes helyeken kísérleti jelleggel már folynak kutatások a differenciált tőszámmal történő termesztésre, de ez még hazánkban jelenleg nem elterjedt.
Az őszi káposztarepce esetében a tavaszi időszakban a tápanyag utánpótlás és növényvédelem végrehajtása zajlik. Mivel a káposztarepce magas tápanyagigényű növény, ezért fokozottan szükséges kellő körültekintéssel – szenzoros mérésekre támaszkodva – az állomány igényeinek megfelelően végrehajtani a tápanyag utánpótlást. Nem szabad megfeledkezni a mezo- és mikroelemek (bór és kén) utánpótlásáról sem, amelyre a repce különösen érzékeny. A repce helyspecifikus növényvédelme – különös tekintettel a méhkímélő technológiákra – kiemelt jelentőséggel bír.
Másik jelenős olajos magvú növényünk a napraforgó, aminek általánosságban áprilisban kell földbe kerülnie. A napraforgó tőszámszabályozott vetése a rendelkezésünkre álló adatok alapján kisebb költséggel és magasabb hozammal kecsegtet, ezért egyre gyakrabban alkalmazott eljárás. A differenciált tőszám kijuttatást természetesen szakaszvezérléses veteményezési technológiával érdemes végrehajtani. A jól előkészített magágyban a növény helyspecifikus tápanyagellátása alapvető fontossággal bír. Napjainkban már arra is van lehetőség a kukoricával egyetemben, hogy a vetéssel egy időben történjen meg a magágy előkészítés, a starter műtrágya kijuttatás, a sávpermetezés és a talaj fertőtlenítés, s mindez úgy, hogy mindeközben a pontos mélységtartás – ami homogén, robbanásszerű kelés alapfeltétele – és az egyenletes tőtávolság tartás is megvalósuljon. A szakaszvezérlés, az átfedés- és kihagyásmentes végrehajtás a precíziós napraforgó művelésnél alapfeltétel.
A kukorica vetemények szintén áprilisban kerülnek a földbe. A kukorica precíziós vetési folyamata megegyezik a napraforgóéval. A tápanyagutánpótlás differenciált, helyspecifikus kijuttatása itt is alapfeltétel. Nem szabad elfeledkezni a kukorica esetében a nitrogénen túl az állomány igényeinek megfelelő foszfor és kálium kijuttatásról. A veteményezés során itt is célszerű a tőszámot a tábla egyes részeinek tulajdonsága alapján változtatni. A kukorica vonatkozásában a legjelentősebb növényvédelmi kezelés a herbicidek kijuttatása.
A szójabab hazai elterjedése még felfutóban van, vetésterülete a helyspecifikus gazdálkodás alkalmazásával növekedni látszik. A májusban elvetésre kerülő növény talajelőkészítése zajlik áprilisban. Mivel a szójabab pillangós növény, így a tápanyagutánpótlás során minimális nitrogénre lesz szükség, hiszen a növény képes a levegő nitrogéntartalmát megkötni. A makroelemek, így a foszfor és a kálim kijuttatását azonban célszerű helyspecifikusan végrehajtani. A szója vonatkozásában jelenleg már folynak kísérletek változó tőszámmal történő veteményezésre, azonban ez a technológia még nem tekinthető általánosnak.
Összefoglalva a sorvezetők, az automata kormányzás, az átfedésmentes szakaszvezérléses vetés, a differenciált vetőmag és tápanyag kijuttatás és a precíziós növényvédelem alkalmazása és a keletkező adatok rendszerezett gyűjtése minden bizonnyal hatékony segítségére lehet a gazdálkodóknak a tavaszi munkálatok és a későbbi műveletek során. (NAK)