Emberemlékezet óta állítunk fát karácsonykor, melynek szokása generációról generációra adódik át, és biztosan állíthatjuk, hogy ezen szokás soha nem megy ki a „divatból”. Talán azon is érdemes elgondolkoznunk, hogy karácsonykor miért éppen fenyőfát állítunk. Sokféle válasz megfogalmazódhat, de valószínűleg a következő válasz tűnik a legjobbnak. A fenyőt, mint növény fajt, jellemzően örökzöld növények alkotják. A zöld növény életet jelent az ember számára, az örökzöld pedig az örökélet szimbólumát jelöli. A mérsékelt égövünkön az örökzöld növények, melyek télen is megőrzik leveleiket és zöld színüket, már ősidők óta az élet és a túlélés szimbólumai voltak. Így valószínűsíthető, hogy Jézus születését és feltámadását is kapcsolatba hozzák velük.
E rövid bevezető után íme néhány gondolat a hazai fenyőtermesztés legfontosabb tudnivalóiról. A karácsonyfáknak szánt fenyőket nem a természetes erdőkből vágják ki, hanem ültetvényeken nevelik, azaz a karácsonyfa nevelés ugyanolyan jellegű mezőgazdasági tevékenység, mint pl. a paradicsom vagy burgonya termesztése, azzal a különbséggel, hogy a termésünk betakarítására több évet is kell várni. Ehhez pedig tudatos tervezés, türelem és néha talán a jövőbe látás képessége is szükséges.
A karácsonyfatermesztés Magyarországon döntően három megyében, Zala, Somogy és Vas megye néhány településén zajlik. Jellemzően azért ezen megyékben alakult ki az üzemszerű termesztésük, mert a fenyő számára itt biztosítottak a környezeti feltételek. A Nyugat-Dunántúl e területein rendelkezésre állnak a kötött, de savanyú talajok, melyet a fenyők igényelnek, a nagyobb természetes csapadékmennyiség és főként a magasabb páratartalom, mind hozzájárulnak ahhoz, ami a fenyők minőségi termesztéséhez elengedhetetlen.
Az értékesítésig nagyjából 5-10 évet kell várni, fajtától és mérettől függően. A legkelendőbbek az 1-3 méter magas fenyők. A kivágott fák helyére minden évben új csemeték kerülnek. Így egyfajta körforgás valósul meg, mely lehetővé teszi, hogy minden évben legyen kivágásra alkalmas fenyőfa. A legkelendőbbek a lucfenyők, melyek kevésbé tartósak, de cserében a legjobb illatúak, az ezüstfenyők, melyek gyönyörű kék színűek, és a nordmann fenyők, melynek tűlevelei nem hullanak, így nagyon tartósak.
A vágott fenyőket tehát direkt erre a célra telepítik, ráadásul kivágásukig is több éven át termelik és frissítik számunkra a levegőt, vagyis az élet alapját, oxigént állítanak elő. Ugyanez nem mondható el a műanyag műfenyőről, ami szinte csak káros anyag előállításával állítódig elő. Azonban, ha tovább gondoljuk, olyan ez mintha művirágot adnánk át ajándékba, vagy tennénk az ünnepi asztalra. Ma már az élőfenyőnek az ünnepek utáni elszállításuk és feldolgozásuk is, azaz a teljes körforgás megoldott: összegyűjtést követően égetésük során villamos energia áramot termelnek számunkra, illetve egy részükből fenyőmulcs keletkezik, így tovább díszítik a környezetünket.
A „legzöldebb és legkörnyezetbarátabb” megoldásnak ma egyértelműen az élő fenyőt nevezzük. A gyökeres földlabdás karácsonyfa feldíszítése és lakásban tartása az élő növény szempontjából kockázatos választás is lehet. Amennyiben földlabdás fa vásárlása mellett döntünk, gondoljuk át, hogy tudunk-e egy ún. hőátmenetet biztosítani a növényünk számára (hidegről-teraszra – onnan a lakásba és vissza ugyanígy), mert ezzel elkerülhetjük a hősokkot, amely negatívan hathat a növény életére. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy örökzöld tűlevelei lévén folyamatosan párologtat, így, ha a földlabdája kiszárad, ahonnan a vizet nem tudja pótolni, akkor elpusztul, így a későbbi célját nem tudja betölteni. Illetve azt sem árt tudni, hogy sokszor a kis fák igen nagy fenyőkké terebélyesednek, így a kertünk méreteivel és befogadóképességével is fontos tisztában lennünk.
Bármelyik élőfenyő megoldást is választjuk, lehetőleg a minél közelebbi helyről, Magyarországról származó fa vásárlása mellett döntsünk, amivel a helyi termelőket, családokat és gazdaságokat támogatjuk!
Innen is kívánunk minden tisztelt gazdálkodónak, olvasónak boldog karácsonyt, szép magyar fenyőfát, pihenést és erőt a következő új évre.
Komma László/NAK
A cikk a Naklap decemberi számában jelent meg.
