2024 szeptemberében ugyan pozitívba fordult a mezőgazdasági árindex, de az első kilenc hónapban még mindig masszív mínuszban van a mutató (-12,3%). Az élelmiszeripar belföldi árai gyorsuló emelkedést mutatnak (szeptember 4,5% év/év). Mindebből a fogyasztók átlagosan 2,3 százalékos drágulást látnak. Az év végéig további lassú áremelkedést várok az értéklánc minden szintjén. Szóval, a lassan mögöttünk hagyott 2024-es év is tele volt izgalmakkal, vagy még inkább problémákkal. Az, hogy az esélyek vagy a veszélyek kerülnek túlsúlyba, az üzemi szinten dől el. Aki nem lép, az kilép. A tétlenség, a várokozás napjainkban igen sokba kerülhet. Ezen a héten néhány stratégiai gondolat következik.

Úgy tűnik, a lépéskényszert mindenki érzi. Az elmúlt heteket a beruházási pályázatok beadása körüli izgalmak jellemezték. A hihetetlen mértékű fejlesztési igény zavarba ejtő. Nyilván ki voltunk már éhezve a támogatott fejlesztésekre, de hogy ennyire! A nagy élelmiszeripari és a nagy átk ötszörös, az üvegházak több mint kétszeres „túljegyzése” örvendetes, amennyiben ezekből versenyképes kapacitások tömegei fognak két év múlva termelésbe állni. Mégis, az elmúlt évtizedek tapasztalatai miatt ott bujkál az emberben a kis ördög: a támogatásért vagy a piacért nyúlunk. Ki fog derülni. Mindenesetre, a pályázatok bírálóinak felelőssége és terhelése kiemelkedő. Mi készen állunk, és a beruházások életképességét – szokás szerint – vizsgáljuk, és segítjük ügyfeleink stratégiai döntéseit.

A mezőgazdaság – hangsúlyozottan nem csak Magyarországon, de nálunk leginkább* – lépéskényszerbe került a gazdálkodási körülmények jelentős és tartós megváltozása okán. Aki ezekben az időkben nem változtat megszokott gyakorlatain, az egyre nagyobb bajba kerül. 2024 tapasztalatai jó például szolgálnak arra, mire kell készülnünk ettől kezdve. (*A világon nálunk emelkedik leggyorsabb az éves átlagos hőmérséklet.) A pályázati lehetőségek beindították a gazdálkodók fantáziáját. A szántóföldi növénytermesztők, akik a területek nagy részét művelik, bátornak tűnnek az új lábak növesztésében, hiszen a megváltozott klimatikus és piaci viszonyok tartós nyomás alá helyezték nyereségtermelő képességüket. Nagyon fontos azonban, hogy értékláncok mentén gondolkodjunk. Bizonytalan piaci igényre alapozva könnyen lyukra futhatnak a nagy ötletek.

A Közösségi Agrárpolitikát – hangsúlyozottan szokásos módon – további reformok fogják alakítani. Ehhez a Bizottság- szintén szokásos módon – magasra teszi majd a lécet, annak érdekében, hogy legyen miről tárgyalni, alkudni, engedni. Az eddig napvilágot látott elemzések ezt készítik elő. Nem véletlen, hogy máris gazdák tüntetnek Brüsszelben. Még egy reformot sem fogadott kitörő öröm. Most sem egyszerűsödni fog a támogatáshoz jutás, és biztos, hogy a fenntarthatósági szempontok további előtérbe kerülésével kell számolnunk. A KAP önálló költségvetésének megkérdőjelezése, az egyes pillér alapjainak feszegetése érzékeny pontokat érint. Nagy kérdés továbbá, hogy az újraválasztott amerikai elnök milyen befolyással lesz az Európai Unió döntéshozatalára.

Azt javaslom, hogy stratégiai elképzeléseinek kialakítása során az élelmiszer értékláncban mindenki komolyan számoljon a fogyasztók egészséges életmódot támogató étkezésének piaci lehetőségeivel. Egyre nagyobb hullámokat fognak vetni az élelmiszerekkel összefüggésbe hozott betegségek, és a betegségeket megelőző étkezések elemei. Szintén az új amerikai kormánytag vetett fel ehhez kapcsolódó elképzeléseket.

A 2024-es év értékelése során, mivel az országos átlagok egyre nagyobb szélsőségeket mosnak el, szólni sem érdemes róluk. A lényeg, hogy egyre határozottabban szakad részekre az ország és termelői kör. Az elmúlt évtizedek talaj-kizsákmányoló gazdálkodása most a klímaváltozással üt vissza. A piac rákontrázik, a támogatási rendszer reformja adja a tercet, és a fal adja a másikat. A növénytermesztő szakmában most válik el a szem és a pelyva.

Vizsgáljuk meg, hol keletkezik a jövedelmünk! A változtatást ugyanis mindig a helyzet értékelésével kell kezdeni. Saját adottságaink számbavétele során annak feltérképezése, hogy mely tevékenységünkre mekkora részét fordítjuk energiáinknak, elengedhetetlen. Ki fog derülni, hogy a tárolás és értékesítés az, amivel a legkevesebb időt töltjük, miközben jövedelmünkre ezek vannak a legnagyobb befolyással. A többi tevékenység leginkább az optimalizálás, költségcsökkentés, hatékonyságjavulás révén tud ahhoz hozzájárulni.

2025-ben az lesz idén sikeres növénytermesztő, aki a tevékenységének minden elemét érintő változtatást azonnal meglépi. Persze nem lesz egycsapásra magasabb a humusztartalom, vagy kezdhetünk el öntözni, de neki kell rugaszkodni az alkalmazkodásnak. Ez nem megy egyedül. Olyan partnerekkel kell dolgozni, akik segítenek megmutatni a helyes eszközöket, módszereket.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ, -Elemzés