A tavasz a gím- és dámszarvasok – az állatvilágban egyedülálló – szervregenerálódási folyamatának kezdete is: ilyenkor hullajtják el régi agancsukat. Emellett a táplálékban szűkösebb téli időszakot követően kondíciójuk is rosszabb, így a hideg napokat követően fokozott nyugalomra, stresszmentes környezetre van szükségük – áll a Pilisi Parkerdő Zrt. közleményében.

A tél végén az erdei ökoszisztéma sérülékenyebb, nyugalmának biztosítása, egyensúlyának megőrzése a fenntartható erdőgazdálkodás szerves része. Ebben az időszakban különösen nagy kárt okozhat a vadállomány szándékos megzavarása. A megriadt állatok ugyanis nappali pihenőhelyeik elhagyására, menekülésre kényszerülnek, ami végzetes sérülésükhöz, legyengülésükhöz és így akár pusztulásukhoz vezethet.

Erdőjáráskor, kiránduláskor így azzal tudjuk segíteni az erdei ökoszisztéma megújulását, ha a túrákra kijelölt utakon járunk és nem megyünk a sűrűbe. Ha mégis találunk hullajtott agancsot, ne vigyünk haza, hiszen ezek a fenntartható erdőgazdálkodás fontos információforrásai: vizsgálatukkal a szakemberek képet kapnak az állomány létszámáról, kondíciójáról, fő mozgási irányáról, és korbecslésre is remekül alkalmas, mindezt pedig összevethetik az adott erdő állapotával, vadeltartó-képességével. Éppen ezért a gyűjtést kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik, törvényes keretek között. Vagyis, ha valaki engedély hiányában gyűjt és visz haza agancsot, az a jogszabályok szerint lopásnak minősül.

Vannak azonban, akiknek egyáltalán nem számít az erdei ökoszisztéma megőrzése, kímélete és a vonatkozó törvényt sem tartják be. Ők azok az illegális agancsozók, akik nyereségvágyból végzik tevékenységüket: csoportosan, hangoskodva és járművekkel is űzik a szarvasokat, hogy erőszakkal kényszerítsék ki az agancshullatást, az így megszerzett „terméket” pedig szintén illegális módon értékesítik. A megriadt állatok amellett, hogy balesetveszélyt okozhatnak az utakon, maguk is komoly veszélybe is kerülnek: összetörik magukat, végzetes koponyasérüléseket szerezhetnek, vagy a kimerültségtől pusztulhatnak el.

Az illegális agancsgyűjtést – főleg szervezett, kegyetlen formájában – az erdő is megszenvedi: a folyamatosan zavart állat ugyanis nem a megszokott pihenő- és táplálkozóhelyeit használja, kényszerűségből az erdő olyan részein is táplálkozik, ahol egyébként nem fordulna meg. Így a fiatal facsemeték, a vékonykérgű elegyfák – a kőrisek és gyertyánok – kérgük fokozottabb hántásával szintén veszélybe kerülnek, növekedésük, fejlődésük sérülhet.