Az ÖMKi, Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet hazánk egyedüli, ökogazdálkodásra specializálódott kutatóintézete 2011-ben azért jött létre, hogy előmozdítsa az ökológiai gazdálkodás hazai fejlődését és szélesebb körű alkalmazását.

Mit jelent az ökológiai gazdálkodás?

Az ökológiai gazdálkodási mozgalmak nemzetközi ernyőszervezete, az IFOAM meghatározása szerint az ökológiai gazdálkodás a talajok és az élővilág épségének, valamint az emberek egészségének megőrzését célzó termelési rendszer. Természetes folyamatokon alapul és kerüli a káros hatású anyagok alkalmazását. Az ökológiai gazdálkodás ötvözi a hagyományt, a tudományos kutatást és az innovációt. Így törekszik a környezet megóvására, és – a társadalmi, gazdasági szempontokat is figyelembe véve – az egészséges életformát elősegítő mezőgazdaság és élelmiszeripar megteremtésére.

Miért fontos az ökológiai gazdálkodás?

A globális környezeti, társadalmi és gazdasági kihívások hatására az elmúlt években a fenntartható élelmiszertermelés kutatása és fejlesztése a tudományos világ kiemelkedő jelentőségű területévé vált.

Mik ezek a kihívások?

• A világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárd főt
• A klímaváltozás okozta szélsőséges éghajlati jelenségek számottevően csökkentik a mezőgazdasági termelékenységet
• A globális kémiai növényvédőszer-használat az egészségünket és a környezetünket egyaránt megterheli
• A helytelen táplálkozás – a fejlett országokban is – a halálozások egyik vezető oka.

Az ökológiai gazdálkodás hazánkban

Magyarország számára az ökológiai gazdálkodás a hazai mező- és élelmiszergazdaság megújulásának és hosszú távú fenntarthatóságának egyik legnagyobb lehetősége. Hazánkban 2020-ban 301 430 hektáron, a mezőgazdasági területek 6,1 százalékán folyt ellenőrzött ökológiai gazdálkodás.

A hazai ökológiai területek 60 százalékát gyepterületek alkotják, mely elsősorban az állattenyésztést és a biodiverzitás fenntartását szolgálja. Az állattartást tekintve, legnagyobb arányban a húshasznú szarvasmarha tenyésztésben terjedt el az átállás ökológiai tartásmódra.

 

Ökológiai állatállomány 2020-ban	Egyedek száma
szarvasmarha félék	26 087
húshasznú	21 983
tejhasznú	767
egyéb	3 337
sertés	3 499
baromfi	95 349
juh	8 506
kecske	611

Forrás: KSH

Állattartás és annak nehézségei

“Állattartás: az állatok olyan feltételek közötti tartása, amelyben azok egészsége, illetve jó közérzete az ember figyelmétől, gondoskodásától függ.” (32/1999. (III. 31.) FVM rendelet)

Mitől is függ az állatállomány jóléte? Minden bizonnyal elsősorban a gazdától és annak figyelmétől, figyelmességétől.

Egy gazdaság akkor működik jól, ha van, aki szakszerűen irányítsa. Az állatok napi állomány- és egyedszintű megfigyelésére viszont minden bizonnyal egy gazdának sincs elegendő ideje és energiája, főleg abban az időszakban, amikor a gazdaság növénytermesztési ágazatában elérkezik a halaszthatatlan idénymunkák szezonja. Az ökológiai gazdálkodásban mindenképpen vannak ilyen időszakok, mivel a gazdaság csak akkor kaphat ökológiai minősítést, ha az állatok takarmányozása 50 százalékban saját előállítású.

Az állatok napi, és lehetőleg egyedszintű megfigyelésére azonban így is megoldást kell találni. Éppen ezért, olyan állatokra szerelhető – nem invazív – szenzorokat tesztelünk legelőn tartott szarvasmarhákon, amelyek megkönnyíthetik és hatékonyabbá tehetik a gazda napi szintű gondoskodását.

Fontos kiemelnünk, hogy az emberi munkaerőt semmilyen formában nem pótolják a szenzorok, csak segítik. A szenzorok adatokat szolgáltatnak az állatok és környezetük állapotáról, az információk alapján pedig vagy megnyugodhatunk, hogy minden rendben van a legelőn, vagy, ha valamely szenzor eltérést észlel a normálistól, akkor ott azonnali emberi jelenlétre, megfigyelésre és beavatkozásra van szükség.

Miért gondoljuk, hogy az ökológiai gazdálkodásban fontos ez a technológia?

Az első és legfontosabb, amit egy ökológiai állattartó telepen szem előtt kell tartani, az az állatjólét fenntartása, a betegségmegelőzés és az időben történő beavatkozás. A szenzorok rövid időn belül jelzik, ha egy állat a megszokottól eltérő módon viselkedik, így van rá lehetőségünk, hogy beavatkozzunk mielőtt elharapózna a probléma, állatorvosi kezelésre lenne szükség, vagy a legrosszabb esetben csak a tetemet találnánk meg a legelőn.

Emberhiány? Furcsa ez a problémafelvetés a fentebb jósolt 9 milliárdos globális népesség kontextusában, de jól megmutatja, mennyire félrevezető tud lenni a világszintű adatokra való hivatkozás, mikor a helyi kihívásokra kell megoldást találni. Itthon pedig egyértelműen emberhiányról beszélhetünk, különösen az állatgondozói szakmában. Az állattartó telepek egyik legnagyobb gondja, hogy ritkák az olyan állatgondozók, akikre rá tudná bízni a gazda az állományának az értő és megbízható gondozását. Sőt, lassan bármilyen kétkezi munkás bevonása kihívást jelent. A munkaerő hiányán sajnos nem tudunk segíteni, de a szakemberek ismereteinek egy részével már rendelkeznek

A szenzorok ugyanis kiváló gulya felügyelők lehetnek az egyes állatok egyedi megfigyelései révén úgy, hogy megtanulják az állatok viselkedését, szokásait és az attól való eltérés alapján küldenek jelzéseket, riasztásokat, például ivarzás jelzést, vagy egészségügyi vészjelzést.

Egy szenzoros rendszer érzékenysége sokszorosa az emberének, főleg, ha nem velünk élő tíz, hanem tavasztól tél elejéig legelőn tartott 50-100, vagy akár több állatunk van, amelyek napi egyedi megfigyelésére nincs fizikailag kapacitásunk. Idejében felfedezett beteg vagy sérült állat esetében a kifogást követően élhetünk egyedi vizsgálattal, kezeléssel. Szükség esetén kényszervágással előzhetjük meg az állat szenvedését és csökkenthetjük a kárunkat.

Ez szintén figyelmet, tervezést és szakértelmet igényel. A legeltetésre alapozott takarmányozásnál fontos figyelembe venni a gyepterület besorolását (milyen kötelezettségeknek, szabályoknak kell megfelelnünk), milyen az állateltartó képessége, hogyan tervezzük meg a szakaszolást, milyen fajú állatok eltartására alkalmas stb. A legeltetés tervezésében is segítségünkre lehetnek a szenzorok (az idei év tapasztalatai alapján már tettünk is javaslatot a kutatási helyszínünk jövő évi legeltetésére). A szenzorok a takarmányozásnál – legeltetésnél – szintén komoly károk megelőzésére alkalmasak például

jelzik, ha gulya szinten megváltozik a kérődzés (elfogy a legelőterület), nő a lépésszám/aktivitás (táplálékforrást keresnek), lázas állapot jelentkezik tömegesen (mérgező növények jelenléte a legelőterületen). Az állatok helymeghatározásával láthatjuk, hogy melyek a frekventáltabb legelő- és pihenőhelyek, mely részeket kerülik az állatok.

A szenzorok pontos információt tudnak szolgáltatni arról, hogy az egyes állatok vagy a gulya átlagosan mennyit kérődzik: a kérődzés az egyik legjobb fokmérője annak, hogy eszik-e és mennyit eszik az állat, nincs-e valamilyen egészségügyi problémája, megfelelő-e a legelő mennyisége és minősége. Pontos fokmérője az adott legelőszakasz állateltartó képességének.

Ismernünk kell az állatok ivási szokásait, mikor és milyen gyakran keresik fel az itatókat, ott mennyi ideig tartózkodnak – van-e elég víz az itatóban az összes állat részére a rekkenő hőségben is? Van-e olyan állat, amelyik nem iszik, míg a többi igen? Egyáltalán, honnan isznak az állatok – elég a legelőfű víztartalma, vagy esős időben pocsolyákat használnak? Ezekre a kérdésekre egzakt válaszokat adnak például a bendőbóluszok hőmérséklet adatai.

Legeltetett állatoknál különös figyelmet kell fordítani a hőstressz megelőzésére, árnyékos helyeket érdemes biztosítani, valamint elegendő ivóvizet. A szenzorok szintén segítségünkre lehetnek e problémák detektálásában, például a hőstresszel járó lihegés jelzésével.

Tenyésztési szempontból

Az ökológiai gazdálkodás során a természetes pároztatást kell előnyben részesítenünk, így fontos szerepet játszik a bika is a gulyában, melyről szintén számos hasznos adatot kaphatunk a szenzorokkal, például arról, mennyire aktív. Az ellések ideje ugyancsak egy kritikus pont – főként a húsmarha ágazatban, ahol sok esetben a nehezen ellő fajtáknál szükség van emberi segítségre. A szenzorokhoz tartozó szoftverek az ellésekről riasztást küldenek a gazda számára, így időben a helyszínre tud sietni, hogy csökkentse a kritikus helyzetek kialakulásának esélyét (borjak elhullásának veszélyét, a tehenek életveszélybe kerülését).

Egyedre szabott takarmányozási és betegségmegelőzési rendszer kialakítása szabad tartású tehenészetekben, precíziós szenzorok alkalmazásával

Az ÖMKi 2012 óta működtet On-farm részvételi kutatási hálózatot a fenntartható és versenyképes hazai mezőgazdaság előmozdításáért. Az On-farm kutatási hálózat nem más, mint a hazai ökológiai és integrált gazdaságokban megvalósuló üzemi kísérletek rendszere. Életszerű helyzetekben kivitelezett, egyszerű kísérletek beállítását jelenti működő gazdaságokban, illeszkedve a gazdálkodók által meghatározott termelési célokhoz. A kísérletek témáját a résztvevő gazdaságokkal közösen alakítjuk ki.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, valamint a fenntartható mezőgazdasági innováció aktuális hazai és nemzetközi irányait figyelembe véve – a fentiekben részletezett problémák megoldása érdekében – a „Precíziós megoldások a fenntartható és versenyképes agráriumért” kutatási irányzaton belül indult útjára 2020-ban az „Egyedre szabott takarmányozási és betegségmegelőzési rendszer kialakítása szabad tartású tehenészetekben, precíziós szenzorok alkalmazásával” projekt, mely 2023-ig fog tartani. A kutatás megvalósítását a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) támogatja.

A cikk szerzői:

Dr. Pajor Gábor projektvezető kutató, állatorvos-adatelemző és informatikus,

Dr. Márton Aliz kutatási asszisztens, okleveles agrármérnök, PhD

Balogh Petra kutatási asszisztens, okleveles ökológiai gazdálkodási mérnök

Biszkup Miklós kutatási asszisztens

Babay-Török Barbara kutatási asszisztens, ökológiai gazdálkodási mérnök MSc, okleveles állattenyésztő mérnök