Ezt a fajtát először 1970-ben írta le hivatalosan dr. Péterfi István „A házi galamb és tenyésztése” című könyvében, mely leírás egyben a fajta első standardjának számított. Szikora András tanulmányában a török időkig vezeti vissza kialakulásának történelmét, mely leírás a legalaposabb, hisz Szikora András keresztül-kasul bejárta Magyarországot e fajta hiteles leírása és történelmi múltjának tanulmányozása, felkutatása céljából, mely a BÚLVÁR népszerű „biológiai” szaklap 1970.2.számában 3,5 oldalon át olvasható 4 db korabeli fotóval….ennél nincs részletesebb, szélesebb körű s hitelesebb leírás….
A magyar csirkegalamb, lényegében három az egyben értékkel bíró fajtánk: gazdasági fajta, hiszen alkalmas, kiállítási fajta mint alak galamb és nehezen szaporítható fajták utódainak felnevelésére is alkalmas mint dajkagalamb.
Élénk vérmérsékletű, ezért szűk helyen sok egyedet, illetve más fajtákkal együtt nem jó tartani, mivel verekedős madarak és kárt tehetnek más fajták tojásaiban, fiókáiban. Nincs speciális igénye, nagyon életképes, jól alkalmazkodó s ellenálló madarak a betegségekkel szemben.
Kitűnő költő és fiókanevelő galambok
Az őszi kedvezőtlen időjárásban október elejétől – december végéig, vedlenek s pihennek a költő pár galambok, egymástól nemek szerint sżét választva, viszont 9 hónapos aktív költési idő alatt tenyépáranként 16-18 db fiókát költenek és nevelnek fel! – amúgy ösztöneik szerint egész évben költenének, de nekik sem árt a pihenés.
A fajta különlegessége, hogy tollszínétől függetlenül, minden galamb szembőr színe vörös, szemíriszük sárga színű, még a fehéreké is. Jellemzője még a mély, viszonylag rövid, arányosan erős törzs, ami vízszintes tartású. A mell enyhén domborodó, arányosan széles, izmos, a vállbúbok nem látszódnak, azt a mell tollazata takarja. A fej viszonylag erős – nem lehet vékony –, a homlok középmagasan domborodó, a fejtető enyhén nyújtott, a tarkó hosszan ívelő. A toroktáj szép ívben kikerekített. Csőre középhosszú és vastag, színe a toll színével harmonizáló, ugyanez vonatkozik a karmok színére is.
A nyaktartása függőleges. A nyak középhosszú, a vállak felé erősen vastagodó, de nem lehet vékony „cérnanyaka”, sem egyben vastag, „töltött libanyak” formájú. A kormány toll viszonylag keskeny,zárt és a test hosszával megegyező a hossza ,s 50-55 fokos szögben tartott / emeli azt a földhöz viszonyítva, így a formai összbenyomás csónakos forma .
A szárnyak a kormánytollakon fekszenek, végeik kismértékben keresztezik egymást, épp ezért a farok nem lehet sem túl függőleges, sem túl vízszintes tartású, mert a szárnyak előírt fekvése és elhelyezkedése csak az ideális 50-55 fokos faroktartás mellett tud létrejönni. A magyar csirkegalambok lábai 8-10 cm hosszúak, enyhén rogyasztottak (nem lehet merev botlába, sem túl rogyott lába), a lábköznek 4-6 cm szélesnek kell lennie.
A vitaminozás és a minél vegyesebb takarmány, illetve egyéb kiegészítők, például grittek etetése mellett, nagyon ritkán szükséges a gyógyszerhasználat. Az egészséget, ellenálló képességet a szabad tartással tovább fokozhatjuk!
Fotó: Bagdi Ferenc
Kiállításokon elvétve látni ezt a fajtát, ha jelen vannak is, csupán kis egyedszámmal. A bírálat elég változó, bírálófüggő, hogy az erősebb testalkatú, vagy épp a kisebb egyedeket részesítik előnyben, de erre a standard lehetőséget is ad, hisz a fajta 60-80 dkg közt van megszabva kifejlett kori tömegben , és hát lássuk be, 20 dkg elég nagy eltérés, másképp mutat egy alsó, mint egy felső súlyhatáros galamb: más-más testtájak érvényesülnek küllemben,de szaporaság terén nem befolyásolja….
A bírálói szigor függ attól is, hogy egyesületi, nemzeti vagy fajtaklub-kiállításon minősítik a galambot. A mi esetünkben a klubkiállításokon kívül, általában elnézőbben állnak a fajtához, melyért a fajtaleírás véleményem szerinti nagyobb mozgásteret adó megfogalmazása miatt senkit nem lehet elmarasztalni!
A színek szerinti párba állítás az egyik sarkalatos pontja a tenyésztésnek, de sajnos kevés helyen zajlik színtenyésztés. Természetesen tartani kellene az adott színt színnel, vagy a rokon színek párba állítását ennél a fajtánál is, de mivel ez a legtöbb helyen nincs így, ezért sajnos a heterogenitás a legjellemzőbb, vagyis bármilyen színű utód jöhet bármilyentől. Ezt egy módon lehet kiküszöbölni, rá kell állni a színtenyésztésre is, és hanyagolni kell a szabad szerelmet, hiszen a módszer nevében is benne van, hogy „szín tenyésztés „, tehát a tenyésztés részének kellene lennie a színtisztaságnak és kiszámíthatóságnak is!
Tolna és Baranya megyékben, valamint Makó környékén voltak mindig a legnépszerűbbek a magyar csirkegalambok, s ezeken a helyeken lehetett jobban látni az eltéréseket.
Míg a délkelet-magyarországi részeken inkább az alsóbb súlyhatáros, de formásabb egyedek voltak jobban elterjedtek, addig a délnyugati részeken a felsőbb súlyhatáros típusok – mérsékeltebben formás egyedek… Mára ez az alaki megosztottság kevésbé érvényesül, folyamatos a teljes egységesítés.
Ezt a fajtát elsősorban gazdasági fajtának tenyésztették ki úgy, hogy önellátó, ellenálló, szuper költő, nevelő galambok legyenek egyszerre. E mellé párosult formai különlegessége, mely véleményem szerint mutáció rögzülése.
A bánáti és a vukovári csirkegalambot is érdemes megemlíteni, hiszen egy tőről fakad a három fajta, a történelmi Magyarországról csak az átrajzolt határok miatt válhattak a későbbiekben külön fajtákká. A Bánság-Bánát, ahogy Vukovár is, a Nagy-Magyarország része volt. A bánáti csirkegalamb leírását a mi magyar csirkegalambunktól vették át annyi eltéréssel, hogy a kitenyésztő országot és a fehérek szem írisz valamint a szembőr színét módosították, illetve a súly meghatározásában van minimális eltérés de átfedéssel! Valóságban pedig kisebb galambok a mieinknél a leíráson kívüli három eltérés mellett…
A vukovári csirkegalamb viszont már jobban megváltozott, úgymond „elkingesedett”. Az évtizedek alatt természetesen a fajtakeresztezés tudatos eredménye okozta ezt a változást.
A bánáti és a vukovári csirkegalambok rajta vannak az EE fajtalistán, tehát nemzetközileg is bejegyzettek. A sors szomorú iróniája, hogy a magyar csirkegalamb nem jutott el idáig. Tehát csak Magyarországon, az MGKSZ fajtalistáján szereplő hazai fajtánk, holott a történelmét nézve ezt a fajtát kellett volna először az EE listára helyezni, csak ehhez kellett volna egy nagyszámú és határozott tenyésztői bázis, akik ráadásul egy konkrét látásmódot támogatnak a fajtánál.
De milyen a magyar ember?! – sajnos sok eltérő vélemény, sok bekeresztezés, sok vita, és „elveszett a sok bába közt a gyermek”, emiatt a fajta hivatalosan megrekedt kis hazánkban…
Egykoron ezek egy fajtaként voltak számon tartva Nagy-Magyarország területén magyar fajtaként, ám végül a Csonka-Magyarországon maradt a leghátrányosabb helyzetben a magyar csirkegalambfajta a három külön vált csirkegalamb típusa közül.
Jelenleg a vukovári állomány áll olyan szinten, mint a magyar, a bánáti sokkal jobb helyzetben van, nagyobb az egyedszáma és nagyobb a tenyésztői bázisa. A magyar csirkegalambnak is vannak külföldi tenyésztői Szlovákiában, Romániában és Kárpátalján is, még ha kevesen is.
A fajta fennmaradására így igen jó az esély, de Magyarországon mindenkinek tisztában kell lennie nemzeti kincsünk értékeivel, minden tekintetben s becsülni, tisztelni kell azt!
Bagdi Ferenc
őstermelő
Mikófalva
Magyar csirkegalamb tenyésztő
