Az Európai Unió utóbbi években zajló, a fenntarthatóság köré szervezett szemléletváltása immár az agrártámogatások szintjén is megjelent. A 2023-2027-es időszakra vonatkozó közös agrárpolitika (KAP) kiemelten támogatja mindazon törekvéseket, lépéseket és gazdálkodási formákat, melyek a fenntartható(bb) agrárium, a minél kevesebb vegyszerhasználat és a biodiverzitás megőrzésének irányában hatnak. Új elemként a területalapú támogatások már nemcsak a művelés alá vont hektárok, hanem az ökológiailag fontos vizes élőhelyek, fás sávok és más, a biodiverzitás szempontjából értékes élőhelyekre is adhatóak. Emellett meghatározó elemként fenntartják azt is, hogy a ciklus végére a teljes termőterület 25%-án ökológiai gazdálkodást kell folytatni.

Ez bizonyos országok számára, mint Ausztria (2019-ben 26%), Észtország (22,3%) és Svédország (20,4%) nem jelent akkora kihívást, de Írország (1,6%), Bulgária (2,3%) vagy Románia (2,9%) számára nyilván hatalmas feladat lesz. Magyarország e tekintetben 5,7%-on állt 2019-ben, de a fejlődés és a támogatások új lendülete miatt mára az ökológiai gazdálkodásba vont területek aránya elérheti a 7%-ot ‒ ismertette a helyzetet dr. Roszík Péter, a hazai ökológiai gazdálkodást ellenőrző és biotanúsítványok kiadását végző Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője.

A címzetes egyetemi docens hozzátette: immár mintegy 300-350 ezer hektárnyi területet vontak itthon ökológiai művelés alá, és csak 2022-ben 1100 új gazdaság lépett be a biotermelők közé. Ami ennél is fontosabb, hogy az ültetvények, szántók – tehát a nagy hozzáadott értékkel művelt területek – aránya nagyot nőtt, míg az állat nélküli gyepeké csökkent. Szintén segíti a térnyerést, hogy a pályázatok kifejezetten „gazdabaráttá” váltak az utóbbi időben, az ökológiai gazdálkodás feltételeit vállaló termelők pedig majdnem minden forrásnál és támogatásnál előnyt élveznek.

Vannak ugyanakkor tényezők, melyek akadályozzák a célokat. A biotermékeknek még mindig csak legfeljebb 10%-a talál belföldön vevőre, a közétkeztetés például lényegében „biomentes”. További gond, hogy bár szerencsére a biogazdálkodás itthon is jó ütemben terjed, még mindig elsősorban az alapanyag-kibocsátás a jellemző, míg a nagyobb hozzáadott értékű feldolgozási lépések gyakran már külföldön történnek.

A jó irányba tett törekvések ellenére időnként bizonytalan a szabályozási környezet is. Rengeteg az új rendelet, amiket nem könnyű egyszerre átültetni a gyakorlatba, és a legjobb szándék mellett is előfordulnak az uniós szabályozásban szakmailag nehezen érthető intézkedések.

Ezzel együtt az irány és a szándék mind az EU, mind a hazai szaktárca részéről egyértelmű és üdvözlendő, a megvalósítás részleteiért és gyakorlati támogatásért pedig minden hazai termelő és feldolgozó fordulhat a Biokultúra Szövetséghez vagy a Biokontrollhoz ‒ hívta fel a figyelmet Roszík Péter.

A fenntarthatóbb agrárium iránti törekvés az egyetlen helyes út, az ökológiai gazdálkodás pedig az egyetlen ma ismert és nagyüzemi körülmények között is életképes művelési forma. Ennek ellenére nem lehet mindenki azonnal biogazda, de ha a célokkal egyetért, és hajlandó ebben az irányban lépéseket tenni, az már minősítés nélkül is sokat jelent, miközben a jövő év elejétől kifejezetten támogatott is ‒ zárta a szakember.