Ha nemcsak néhány utánunk jövő generációnak akarunk emberhez méltó életet és megfelelő táplálékot, hanem kicsit messzebbre látunk, akkor a globális élelmiszertermelés számára kizárólag a fenntartható formák, konkrétan pedig a biogazdálkodás minél gyorsabb terjedése az egyetlen irány, amerre menni érdemes ‒ mutatott rá az alapkérdésre Roszík Péter, az egyetlen hazai tulajdonban lévő, biogazdálkodást ellenőrző és tanúsító szervezet, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője.
A címzetes egyetemi docens rámutatott: nemcsak fenntarthatósági szempontok miatt nevezzük a jövő gazdálkodási formájának az öko-, vagy ‒ más néven ‒ biogazdálkodást. Az érdemben magasabb átvételi árak és a stabil, bővülő kereslet miatt ez a gazdálkodási forma végre lehetővé tenné a magyar gazdáknak, hogy belátható időn belül támogatások nélkül is nyereségesen termeljenek, ami az elterjedtebb, „vegyszeres”, nagyüzemi gazdálkodásra jelenleg nem igaz.
Ennek ellenére nem kell a biogazdáknak támogatás nélkül boldogulniuk, sőt. Jelen pillanatban is agrárpályázatok tucatjai érhetők el, ahol a biogazdálkodást folytatók, vagy az átállást vállalók jelentős előnyt élveznek. Szerencsére ‒ tette hozzá a vezető ‒ a pályázati kiírások magas szakmai színvonalon készültek el, így kiemelten támogatják az ökogazdálkodásban legnehezebbnek mondható, 2-3 éves, kezdeti időszakot.
A pozitív megkülönböztetés nem véletlen. Az Unió és a magyar kormány is egyetért abban, hogy minél hamarabb legalább 25 százalékra kell emelni a fenntartható módon művelt földterületek arányát. Tűnhet ez utópiának, de egyrészt az elmúlt 10 év alatt jóval szerényebb támogatási rendszer mellett is eljutottunk már 6,5-7 százalékig, másrészt a szomszédos Ausztria az ismert geológiai viszonyai mellett is épp itt, 25 százaléknál tart. A célhoz vezető lépések ‒ egyebek mellett az emelt földalapú és céltámogatások ‒ pedig megjelennek az agrárfinanszírozás állami és uniós gyakorlatában is, és ez előre láthatóan csak fokozódni fog.
Mindez kiválóan összecseng az automatizálás, az agrárinformatikai alkalmazások robbanásszerű fejlődésével. A biogazdálkodás egy kémiai imputokban (vegyszerekben) szegény, de tudásban, előrelátásban és fizikai, gyakran kézi munkában nagyon is intenzív gazdálkodási forma. Ez utóbbi terület az, ahol az automatizálásnak elképesztő távlatai vannak. Ma már van olyan gép ‒ hoz példát a vezető ‒ amelyik a sorok között haladva a kézi kapálással egyenértékűen tud gyomlálni, bármilyen vegyszer használata nélkül.
Roszík Péter szerint összességében minden együtt áll ahhoz, hogy a biogazdálkodás minden korábbinál dinamikusabban bővüljön Magyarországon. Az ösztönző mértékű támogatásoktól kezdve a stabil, jelentős részben export keresleten és politikai akaraton át a szakmai, ellenőrzési kapacitásokig. Jó lenne, ha a hagyományosan gazdálkodó termelők is felismernék, hogy a két megközelítésben nem ellentmondásokról, hanem egy, már eldöntött fejlődési irányról van szó. Erre a „vonatra” bármikor érdemes felszállni, ha valaki haladni akar, de minél hamarabb, annál biztosabb, hogy kapunk ülőhelyet. Agrárországnak lenni ugyanis az én definícióm szerint nem azt jelenti, hogy tőkeszegények vagyunk az ipari innovációkhoz, ezért „marad a föld”. Agrárországnak lenni azt jelenti, hogy ez az a terület, ahol jelentős komparatív előnyeink vannak, amelyeket kihasználva viszonylag hamar élenjárók lehetünk egy-egy területen, és jelen pillanatban erre minden lehetőség adott.
