Az Európai Unió a 20. század végével egy új mezőgazdasági modell bevezetését kezdeményezte, amelynek lényege a környezet, a gazdaság és a társadalom érdekeit egyszerre szolgáló, hosszú távon is fenntartható közös agrárpolitika kialakítása. Az e célt szolgáló agrár-környezetvédelmi programot (AGK) Magyarország először 2002-ben vezette be, akkor még saját finanszírozásban, majd az EU-hoz 2004-ben történt csatlakozást követően különböző programok keretében – 2014-ben egy évnyi szüneteltetés után – még ma is zajlik – írja honlapján az ELKH.
Mint emlékeztetnek, az AKG céljai között szerepel a vidéki területek fenntartható fejlődésének támogatása, a környezet állapotának megőrzése és javítása, a mezőgazdasági eredetű környezeti terhelés csökkentése, valamint a természeti erőforrások fenntartható használatán alapuló mezőgazdasági gyakorlat erősítése. A program kiemelten támogatja a biodiverzitás megőrzését, a természet, a víz, és a talaj védelmét, a klímaváltozás elleni küzdelmet és az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodást is. Ezekhez a termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet, a környezettudatos gazdálkodást és a fenntartható tájhasználatot ösztönzik.
„A magas természeti értékű területek rendszerint egy-egy védendő állatfaj – például földön fészkelő madár – élőhelyén vagy fontos életközösségek előfordulási helyén találhatók. Azok a gazdák vehetik fel az AKG támogatást, akiknek ilyen területen van a földjük” – mondja Kalóczkai Ágnes, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport munkatársa. „A támogatásért cserébe a gazdáknak szigorú természetvédelmi szabályokat kell betartaniuk. Meghatározott például a kaszálás és az aratás ideje, illetve korlátozzák a műtrágya- és vegyszerhasználatot. E szabályok a kiemelt faj igényeihez illeszkednek” – tette hozzá.
A kutatók arra a kérdésre keresték a választ, hogy a támogatás eléri-e remélt célját, vagyis segíti-e a természeti értékek megőrzését, valamint a környezetet jobban védő gazdák megélhetését. Az ÖK munkatársai az AKG-támogatás 2014-es egy évnyi kiesését kihasználva a gazdálkodókkal felvett kérdőívek és interjúk segítségével megvizsgálták, hogy mennyiben változik a gazdálkodók gyakorlata, ha nem juthatnak hozzá e támogatáshoz.
Több és jobb piaci árral bíró növényt vetettek, és sokkal intenzívebb módon gazdálkodtak. Több vegyszert használtak, a pihentetésre szánt területeket is bevetették.
A természetvédelmi szempontok háttérbe szorulása mellett ez azért jelentett problémát, mert az AKG támogatás egyik célja – a pénzügyi kompenzáción felül –, hogy szemléletváltozást indítson el a gazdálkodók körében. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy ezt a törekvést 2002–2013. között még nem sikerült elérni, hiszen a támogatás szüneteltetésével a legtöbben azonnal visszatértek az intenzív mezőgazdasági gyakorlathoz. Kalóczkai Ágnes szerint ennek az oka az, hogy a mezőgazdaság rendkívül bizonytalan ágazat, és egy gazdának folyamatosan törekednie kell a leghatékonyabb területhasználatra. Ennek ellenére voltak olyan – jellemzően kisebb erőfeszítést igénylő – természetvédelmi előírások is, amelyeket a gazdák a támogatás hiányában is betartottak.
A kutatás eredményei alapján kijelenthető, hogy az agrár-környezetgazdálkodási támogatás ösztönzi a gazdákat a környezeti szempontból fenntarthatóbb gyakorlatok folytatására. „Az AKG-program a gazdák szemléletét önmagában nem képes formálni, viszont pénzügyileg sikeresen motiválja őket a kevésbé környezetterhelő technológiák alkalmazására” – értékelt Kalóczkai Ágnes, ezzel hangsúlyozva a természetvédelmi agrártámogatások jelentőségét.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával megvalósult vizsgálatok arra is felhívják a figyelmet, hogy a mezőgazdaság és a természetvédelem érdekeit össze lehet hangolni, azonban ennek támogatására célzott ökológiai kutatásokra van szükség.
