Nagyot drágult karácsonyi hal, de lesz hazai kínálat

Fotó: Lang Róbert / Somogyi Hírlap
Körülbelül 50-60 százalékkal kell többet fizetni a karácsonyi halért, mint egy évvel korábban, de az ellátás a termelés jelentős visszaesése ellenére is biztosított.

Ahogy az egész magyar mezőgazdaság, úgy a halgazdaságok is megszenvedték a víz hiányát, sőt talán még jobban, mint más ágazatok szereplői – mondta a Világgazdaságnak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója.

A vízhiány, a sekély vizek felmelegedése és oxigénhiányos állapota által okozott károkat tovább növelte, hogy azokról a területekről, ahonnan a víz részlegesen vagy teljesen eltűnt, a halevő madarak átköltöztek a tógazdaságokhoz, és a maradék vizeken nagyon erős pusztítást végeztek

– mutatott rá egy a laikusok által kevésbé ismert körülményre.

A halmozottan hátrányos helyzet miatt Lévai várakozásai szerint – pontos adatok egyelőre nincsenek – 30-40 százalékkal alacsonyabb lesz az idei haltermelés a békeévekben szokásos 15 ezer tonna körülinél, amely durván harmadarányban oszlik meg az export, a hazai fogyasztás és a horgásztavak utánpótlása között.

A Ma-Hal a hazai fogyasztást és az utóbbi években megnövekedett létszámú – mára körülbelül 800 ezer fős – horgásztársadalom kiszolgálását prioritásként kezeli. Ezért már tavaly is azt kérték tagjaiktól, hogy csak a meglévő szerződéseik erejéig exportáljanak, egyébként pedig addig ne szállítsanak külföldre, amíg a belső halellátást nem elégítették ki százszázalékosan. Mint mondta, továbbra is fontosnak tarják, hogy hetente legalább egyszer mindenki egyen halat, mégpedig édesvízit, mert az sokkal tisztább, mint a tengervizekből származó halak. Ezt a törekvést az elmúlt néhány évben a Halra magyar! és a HalPéntek című kampányaikkal is megtámogatták.

Most – bár a pontytermés egész Európában jóval alacsonyabb a szokásosnál, a lengyel, cseh és román kereskedők sorban állnak a magyar halért – bőségesen van áru a hazai piacon, az árak azonban 50-60 százalékkal magasabbak, mint egy évvel korábban. Lévai Ferenc szerint az árak emelkedésének üteme nem tér el az élelmiszer-gazdaságban jellemzőtől, és az oka is hasonló, vagyis a megemelkedett takarmány-, energia-, szállítási és munkabérköltségek, illetve a forint gyengülése.

Ez az ágazat az elmúlt öt évben a NAV adatai szerint 3-4 százalékos haszonkulccsal dolgozott, ezek alapján ne gondolja senki, hogy ezt a költségemelkedést ki tudja gazdálkodni

– mondta. Az Aranyponty például 1900–2200 forint között adja az élő ponty kilóját, szeletben 3500–3600, filézve 3800–4200 az ár, míg az afrikai harcsafilé 4500–5000, az élő szürkeharcsa 3800, a nyúzott 5900, a filé pedig 7900 forint. Lévai Ferenc szerint termelőként nem a teljes árréssel számolnak, előfordulhat, hogy a kiskereskedelmi láncokban ezeknél némileg magasabb árakkal is találkozhatnak a vásárlók. A karácsonyi halak két területről érkeznek a fogyasztókhoz. A tógazdaságokból jellemzően a ponty, a kárász, az amur, a busa, és a szürke harcsa egy része kerül a forgalmazókhoz. Az intenzív telepekről feldolgozott formában kerül a piacra az afrikai harcsa, a süllő, a csíkos sügér, a kecsege és a szürke harcsa fennmaradó része. „Megfigyelhető, hogy a haltermelés tolódik át a biztonságosabb, de költségigényesebb, meleg vizes, 22–26 Celsius-fokos intenzív telepek felé” – utalt a hazai halgazdálkodás szerkezetváltására a szóvivő. Alapvető különbség a két rendszer között, hogy a tógazdaságokban a halak csak mintegy hat hónapig táplálkoznak és fejlődnek, míg az intenzív akvakultúrákban egész évben.

A tógazdaságok már második évben szenvednek nagyon súlyos aszálytól. Ez a halgazdálkodóknak inkább a Dunántúlon okozott nagyobb károkat, nem úgy, mint a növénytermesztésben, ott ugyanis a keleti országrészben pusztított nagyobb mértékben az aszály.

Katasztrofális év van a tógazdaságok háta mögöttIdén katasztrofális körülmények között gazdálkodtak a haltermelők, de a magyar piacot karácsonykor is képesek lesznek ellátni.

A Dunántúlon idén már teljes tógazdaságok és csatornarendszerek száradtak ki. Ezek karbantartása elmaradt, ezt nagyon fontos lenne pótolni, illetve a víztározás megoldása lenne kiemelt feladat.

A halastavak évente 300 millió köbméter vizet tárolnak, amelynek 25-30 százaléka az altalaj vízszintjét növeli, 25 százalék pedig elpárolog, és ezzel javítja a mikroklímát, egyben csökkenti az aszályt.

Ha sikerülne a halastavakat és a meglévő csatornarendszereket felújítani, 100 millió köbméterrel több vizet lehetne évente „megfogni”, ami az aszály elleni küzdelemben is érzékelhető eredményt hozna, emellett pedig természetvédelmi jelentősége is lenne, hiszen a védett állatfajok 70 százaléka vízhez kötött.