A magyar élelmiszergazdaságról szóló szakmai diskurzusok során nagyon gyakran merül fel, hogy a mezőgazdaságunk termelésszerkezetének kedvezőtlen alakulása – a szántóföldi növénytermesztés mind erőteljesebb dominanciája – mellett a külkereskedelmünk struktúrája is azt mutatja, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságunk egésze nem tud felzárkózni a nemzetközi élmezőnybe. Az állattenyésztésünk és a kertészetünk gyengélkedő teljesítményével párhuzamosan az élelmiszeriparunk nemzetközi versenyképességi problémái is egyre egyértelműbben rajzolódnak ki. Jól ábrázolja ezt az élelmiszergazdasági külkereskedelmünk szerkezete.
Az Európai Bizottság által minden tagországra elkészített éves statisztikai kiadvány (Statistical Factsheet, June 2021) adatainak tanulmányozása bárki számára megfelelő bizonyítékkal szolgálnak annak alátámasztására, hogy az élelmiszeriparunk fejlesztése elengedhetetlen.
Fotó: Huszár Gábor HG Kisalföld
A kiadvány minden tagországra vonatkozóan bemutatja a 2020-as agrár- és élelmiszerkülkereskedelmi adatait. A szektor teljes külkereskedelmi értékét a következő termékcsoportok szerinti struktúrában tartalmazza a kiadvány:
– tömegtermékek (commodities)
– egyéb fel nem dolgozott termékek (other primary products)
– feldolgozott termékek (processed products)
– élelmiszerkészítmények (food preparations)
– italok (beverages)
– nem étkezési termékek (non edible)
Az első két kategóriába tartoznak azok a mezőgazdasági termékek, amelyek anélkül kerülnek értékesítésre, hogy érdemi feldolgozáson esnének át (gabonák, friss zöldségek és gyümölcsök, nyers tej stb.). A következő négy kategóriába tartoznak azok a termékek, amelyek érdemi hozzáadott értéket kaptak a feldolgozás során. (A nem étkezési termékek döntő része is valamilyen feldolgozáson átesik. Ilyen termék például a bioetanol.)
Ha az EU egészét nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a fel nem dolgozott termékek aránya 38 százalék az export értékében. Ugyanakkor ezen termékek részesedése a magyar kivitelből 54 százalékos.
Érdemes megnézni néhány olyan tagország adatait is, amelyek mintaként szolgálhatnak számunkra. Ausztria mezőgazdasági exportjában a feldolgozott termékek részesedése 68, Németország esetében 60, Franciaországnál pedig 59 százalék. Ebben a tekintetben a legkedvezőbb adattal Olaszország rendelkezik, ahol a mezőgazdasági export értékének 79 százaléka feldolgozott termékekből származik.
Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy a V4-ek között is a leggyengébb mutatóval rendelkezünk ezen a területen. A feldogozott termékek exportrészesedése Lengyelországban 60, Csehországban 61 százalék, de Szlovákia is némileg előttünk jár a 49 százalékos részesedéssel. Fontos leszögeznünk, hogy nem az egyes kategóriák exportjának értékét hasonlítjuk össze, hiszen Szlovákia teljes élelmiszergazdasági kivitelének értéke a magyar harmada alatt van, viszont ebből a „kisebb tortából” a magyarnál némileg nagyobb arányban részesülnek a feldolgozott termékek.
Van tehát helye annak a beruházási támogatási összegnek, amelyre már most is pályázhatnak a magyarországi vállalkozások. Bízzunk abban, hogy a fejlesztések megfelelően előkészítettek, piacilag megalapozottak lesznek, és ebben az esetben a feldolgozott élelmiszereink versenyképessége jelentősen javulni fog. Ez pedig nem csak azt eredményezi, hogy növekszik a hazai termékek aránya az itthoni üzletek polcain, hanem azt is, hogy mind kevesebb alapanyagot és egyre több feldolgozott terméket exportálunk a jövőben.
Éder Tamás
